Lénárd Gábor

Mi értelme az iTunes Match szolgáltatásnak

Amikor megjelent, rögtön szóvá tettem, hogy nem értem, mire jó az iTunes Match. Hiszen a teljes zenegyűjteményem már most is tökéletes szinkronban van a számítógépem, a 64 GB-os iPhone és a 64 GB-os iPad között.

Abba a hibába estem, mint sokan: annyira elvakít, ha megszoktam egy probléma megoldásának egyfajta módját, hogy nehezen fogadok be egy másfajta megoldást, hiába járna számos előnnyel.

Az iTunes Match név ráadásul megtévesztő, mert csupán egyetlen szempontot emel ki a szolgáltatásból: hogy az innen-onnan összeszedett zenéinket felismeri, és megfelelteti az iTunes zeneboltban található tartalommal, amelyre aztán ingyen le is cserélhetjük a régi fájljainkat. Ez a megfeleltetés persze igen fontos jellemzője, hiszen emiatt tud a szolgáltatás ennyire olcsó lenni (két ebéd ára a munkahelyem kedvezményes menzáján). Még belegondolni is félelmetes, mennyivel több tárhely és sávszélesség kellene az Apple adatközpontjaiban, ha szinte ugyanazokat a zenéket sok milliószór újra és újra feltöltögetnék az egyes felhasználók, a szerverek meg mindet külön letárolnának. Ügyes húzás az Apple részéről, és a felhasználók is igen jól járnak, hiszen az Apple érdeke is, hogy jogi ellenőrzés nélkül végezze el ezt az egyeztetést. Sokan kizárólag erre a “zene-amnesztiára” koncentrálnak, mikor az iTunes Matchről írnak.

Az iTunes Match igazi lényege valójában az, amit Steve Jobs mondott júniusban: a számitógép “lefokozódik”, közönséges eszköz lesz belőle; az új digitális központ mostantól az iCloud. Évente két ebéd áráért online hostolják a zenéinket, amelyeket azután kényelmesen letöltögethetünk az egyes eszközeinkre, amikor éppen kedvünk támad.

Milyen előnyei vannak, ha a számítógép helyett az iTunes Match szolgáltatásra bízzuk a zenegyűjteményünket?

• Nem nekünk kell tárolnunk. Végre nem kell a drága SSD-n fenntartanom a sok gigás helyet (vagy külső merevlemezzel vacakolni). Csak amire éppen szükségem van.
• Nem kell backup. Többé nem az én felelősségem a biztonsági mentések készítése (ettől függetlenül megteszem). Ha el is veszítem minden eszközöm és tárolóeszközöm, a zenegyűjteményem biztos helyen akkor is megvan.
• Nem kell előre eldönteni, mit szinkronizálunk. Nem kell gondosan előre megterveznem, hogy az 50 GB-os (és bővülő) gyűjteményem pontosan mely részeit szinkronizálom az egyes eszközeimre. Mit szenvedtem annak idején a 32 GB-os telefonommal! Honnan tudnám mindig előre kitalálni, hogy mit szeretnék magammal vinni? Sync is hard, nem csupán technikailag, de szervezésileg is. Ezentúl bármelyik eszközön bármikor törölhetek vagy letölthetek zenéket. Csupán internet-kapcsolat kell, és bármikor letöltök a gyűjteményemből akármit, ha éppen azt van kedvem hallgatni. És ha nincs elég helyem, akkor törölhetek bármit, mégsem vész el. Nem kell otthon lennem, hogy a wifin keresztül a számitógéppel szinkronizáljak, nem kell a tárhelyet előre “elköltenem” arra, amit lehet, hogy soha meg sem hallgatok. Dinamikusan, az aktuális igényeim szerint szervezem az eszközeim tárhelyét, beleértve a számítógépét is. Ettől jó a felhő. Ahogy mondani szokták: your data anytime, anywhere, on any device.
• Zene-amnesztia. Járulékosan ez a “Match” fent emlitett, számunkra kellemes része. És miért ne cseréljem le a régi, gyűrött ripet a szép gyárira, ha már felajánlják? (Ugyanakkor fontos elmondani, hogy ez nincs “ránk erőltetve”. Amig nem nem csinálunk semmit, addig marad minden a régiben. Először törölnünk kell, majd újra letöltenünk, ha meg akarjuk kapni az iTunes Store-féle változatot. Azt is fontos tudni, hogy sajnos nem minden zenét ismer fel a jelenlegi algoritmus.)

Be is kapcsoltam a szolgáltatást. Sajnos sok mindent nem ismert fel, de a feltöltés megvolt így is pár óra alatt. Aztán engedélyeztem a szolgáltatást a telefonon és az iPaden is. A meglévő fájlok ettől nem változtak sehol: ehhez előbb le kellett törölnöm valamit, majd újra letöltenem. Kipróbáltam ezt is: 128-as, 192-es, 320-as MP3-fájlokat cseréltem le 256-os AAC-re.

A 64 GB-os iPhone-on továbbra is megtartok szinte mindent, mert az a fő zeneforrásom, de a számitógép SSD-jén végre sok helyet felszabadíthatok, és az iPad tárhelyét is tudom inkább könyvekre, videókra, játékokra használni. Mégis, amikor csak akarom, akármit elérhetek a zenegyűjteményemből.

2010-es örömeim: az iPad

Azt hiszem, az iPad volt az egyetlen jelentős új kütyüm tavaly. (A StarCraft II is tavaly jött, de nem volt olyan gépem egészen idén tavaszig, amelyen egyszerre szép és gyors lett volna.)

Mielőtt Steve Jobs bejelentette az iPadet, elterjedt nézet volt, hogy valami elképzelhetetlen csodának kell lennie, nem csupán egy nagy iPod touchnak, hiszen különben ki venne ilyet, mikor mindenkinek van már okostelefonja és laptopja. A bejelentéskor Jobs maga is kitért a problémára: csak akkor van létjogosultsága a két termékkategória között egy újabbnak, ha sokkal alkalmasabb néhány jelentős dologra.

Úgy tűnik, ez sikerült. Amióta megvan az iPad, jelentősen visszaesett az otthoni számitógépem és a telefonom használata is (amint erről már be is számoltam áprilisban). Sokkal szivesebben nyúlok az iPad után, ha olvasni vagy játszani szeretnék:

• Ha olvasásról van szó, akkor az iPad messze vonzóbb, legyen szó akár e-maileikről, könyvről, blogokról, webes cikkekről, twitterről, szinte akármiről, beleértve a kisebb videókat is. Az előny alapvetően a telefonhoz képeset nagyobb képernyőnek, és a számitógéphez képest az érintőképernyőnek és a mobilitásnak (kisebb, könnyebb, folyamatos internet-kapcsolat) köszönhető.
• Hasonló a helyzet a játékokkal. Ritkán játszom, és akkor is leginkább a fejtörős, rejtvényes játékokat kedvelem, néha a stratégiaiakat. Az iPaden nem fut még a StarCraft (csak egy orcátlan klónja), de minden mást szivesebben játszom az iPad nagy érintőképernyőjén, mint akár a telefonon vagy számitógépen.

Az otthoni számitógép azóta sokkal inkább munkaállomásként működik. A fényképek, videók, az e-mailek feldolgozása, internetes “kutatás”, feladatok rendezése még mindig hatékonyabb a fizikai billentyűzet, és az óriási képernyőn egymás mellett futó alkalmazások segitségével, de ha közben valamit rendesen el szeretnék olvasni, akkor inkább fogom az iPadet, és leülök vele a kanapéra. Az iPad a maga “single-taskos” kultúrájával sokkal alkalmasabb az elmélyülésre.

Az iPad jelentőségét növeli még a jelenlegi élethelyzetem is. Ebben a nagy svájci bankban remekül megkimélnek minket a külvilág minden csábitásától. Az iPad az én ablakom a szabad világra. Persze a telefonom is ilyen, de az értelemszerűen kisebb ablak. Az iPad az asztalomon hever, a billentyűzet mögött, sokkal jobban kézre áll. Nem az agyonkorlátozott céges wifivel használom, hanem az EPAM-tól kapott 3G-kártyával, amely havi 10 gigás forgalomig korlátozás nélkül működik (utána lassitják). A 3G-kapcsolat meglepően gyors, minden jól megy, még az otthoni, nagy monitoros gépemet is kényelmesen tudom használni a Screens alkalmazáson keresztül. A munkahelyemre és vissza tömegközlekedéssel járok, és legtöbbször ilyenkor könyvet vagy hireket olvasok az iPaden.

Ami zavar, hogy ha külső (bluetoothos) billentyűzettel használom, akkor nem tudom a saját kiosztásomat hozzárendelni, ami a magyar nyelvű irásnál rettentően zavar, különösen az Y és a Z megcserélése miatt (ami viszont a szoftveres magyar billentyűzet átkapcsolható, amiért nagyon hálás vagyok). Ha ez megoldódna valahogy, akkor jóval többet használnám e-mailezésre és chatre.

Még mindig az eredeti iPadem van, nem cseréltem le az iPad 2-re, mivel minden elég gyors rajta, és nem igazán hiányzik sem a két beépitett kamera, sem a megnövekedett 3D-s teljesitmény. Nagyobb felbontású képernyőnek viszont örülnék, mert a kis szövegméret pixeles az iPaden (miközben iPhone 4S-en minden csodaszép).

Összességében az iPad életem eddigi talán legkedvencebb kütyüje. Rajta végzem a kedvenc elfoglaltságaim egy jókora részét. (Ugyanakkor persze a telefon mégiscsak fontosabb, hiszen mindig a zsebemben van, és ugyanúgy folyamatos internettel, hasonló alkalmazásokkal, viszont kisebb képernyője miatt nem nyújtja ugyanazt a mélységet és felszabadultságot.)

A korábbi évek beszámolói:

• 2009-es örömeim
• 2008-as örömeim
• 2007-es örömeim
• 2006-os örömeim