a-bittersweet-life:

Creativity Inspiration from Creative Something.

  • A magyar ember az olcsót keresi. Ami nem akciós, azt nem veszi meg. Úgy érzi, átbasszák, ha nem írják rá, hogy -20%. Mi az egyik portál neve? Olcsóbbat. És nekem ne magyarázza el senki, hogy azért, mert a nép csóró. Tényleg? Akkor miért van tömve a Meki? Miért nem lehet végigmenni egy Tescoban péntek délután? Ki tankolja a középkategóriás autókat, mert már Suzuki alig van az utcán, csak régi. Nincs itt nagy csóróság, csak a tisztelt magyar nép nagy része szarrágó.

  • Az a modell, ami Amerikában működik, egy 93 ezer négyzetkilométeres, alig 10 milliós, piacgazdaságban nem hívő és azt nem értő, sunyi, mindig okosságot kereső (eladó és vevő oldalán egyaránt) társadalomban nem működik. Itt Dodóka kibontja a csomagot, aztán összebarmolják, leönti kólával, ráfingik, a gyrosos kezével összekeni, rábasz egyet, ha nem működik, majd felhívja a céget és elküldi a kurva anyjába, mert hát mi ez a szar? A cég kimenne érte, visszavenné, de nem ezt. És akkor kezdődik a jogi folyamat.

  • A tisztelt cégvezető azért tartja sufniban a cégét, mert mindent elkövet azért, hogyha pakolni kell, akkor gyorsan sikerüljön ezt végrehajtani. Mert nem véletlen, hogy egy iPhone az Árukeresőn keresztül csak 190 000 és nem 300 000, mint az Appleből. Huszonhétszer levonja azt, amit le tud, behozza valahogy Kínából, nyolcszor átutaztatja öt cégen, hogy ennyibe kerüljön és legyen rajta haszon. És csak nulla százalékos számlát tud róla adni.

  • Ne gyertek nekem az állammal, aki szar arc azért, mert magasak az adók, meg a bürokrácia ilyen meg olyan. Amint fizetni kell, sír mindenki, mint a fürdős kurva. Hogyan tudnál úgy adót csökkenteni, hogy azt a keveset is visszaigénylik? Hogyan lehet úgy piacgazdaságra kényszeríteni egy országot, hogy a lakosság mindig mindent olcsóbban akar megszerezni, mert úgy érzi, meglopják? (Hiszen a piacgazdaság lényege a haszon, tehát, hogy többért adsz el/veszel meg valamit, mint amennyit ér/munka volt vele, tehát jogilag tiszta, de átbaszás.) Nem értik, nem érzik, nem akarnak ebben részt venni. Egy Kádár Jánost akar a nép, aki megvédi őket ettől.

  • Magyarországon NINCS piacgazdaság. Ha lenne, akkor nem arról szólna minden egyes hír, hogyha valaki filmet/zenét/klipet/tévéműsort/szatócsboltot/földet/mezőgazdasági feldolgozóüzemet/benzinkutat nyit, akkor az első dolga, hogy TÁMOGATÁST vegyen fel, az államtól, az EU-tól vagy valamilyen szponzortól. Óriási pénzeken ül a magyar elit és középosztály, csak a sajátját nem fekteti be, hanem ül rajta és más faszával veri a csalánt, mert úgy lehet álmodozni. A magyar rapper vagy rockzenekar úgy csinál klipet, hogy kifizetteti az energiaital céggel, mert nincs annyi vásárlója és koncertre járója, aki eltartaná őket. Akkor meg MINEK csinálják? Miért üzemeltet valaki egy vállalkozást, ha önmagában nem éri meg, csak zsiványkodva? Úgy a művészet a lényeg a zenében, úgy a mondanivaló a lényeg a filmben, úgy le van szarva, ha nem veszi meg senki a terméket, mert majd valaki állja az összeget. Senkit nem érdekel, hogy hogyan térül meg, ki vesz rá jegyet, ki fizeti ki, hogy éri meg. Amikor pedig importról van szó és a kedves vásárló távozik a kasszától, nem tud visszatérni reklamációval, mert biztos olyan mint Dodóka, aki összetrógerolta a terméket. A vásárlónak a kurva anyját, örüljön, hogy vett valamit, nálam a pénze, az államnak az adók miatt a kurva anyját, a boltosnak meg azért, mert köcsög. Ott rohadt az egész rendszer, ahol van. Az emberek miatt.

Ez a társadalom alkalmatlan a piacgazdaságra. Ha alkalmas lenne rá, akkor a boltos, a politikus és a vásárló is előre tervezne, félretenne és nem azonnal akarna lerabolni mindent, ami elé kerül. Megvárná, amíg megtérül vagy amíg szép lassan szedhetne ki belőle pénzt, úgy, hogy senki ne háborodjon fel rajta. A fenti jelenség ennek az egyik, de tökéletes bizonyítéka.

Üdv, egy itt élő orosz, akinek nyilván a kurva anyját.

ui.: Lehet minket baszogatni, meg anyázni, meg fölhánytorgatni a sérelmet, meg röhögni a nem kinyíló ötödik olimpiai karikán, csak nálunk legalább a hibrid rendszer működik és mindenki tudja a helyét a rendszerben (aki nem, annak meg “segítenek”, hogy tudja). Ti még azt sem döntöttétek el, hogy a világ melyik felén akartok élni. Álmodoztok az amerikai jogrendről, a német fizetésekről és gazdaságról, de egy Putyint vagy egy Kádárt akartok magatok fölé vagy akárkit, aki végre rendet tesz és a hétköznapjaitokat menedzseli. Ilyen rendszer nincs. Majd ha eldöntöttétek, hogy mit akartok, akkor lesz valami mozdulás ezen a téren is, de addig nem.

Az írás névtelen olvasónktól érkezett kommentben, erre a cikkre. Változtatás nélkül közöljük.

kobak:

Lénárd Gábor @gaborlenard egy fantasztikus új hordozható eszközt vizionál. Ezenkívül bemuatatja miket használ ma.View Post

kobak:

Lénárd Gábor @gaborlenard egy fantasztikus új hordozható eszközt vizionál. Ezenkívül bemuatatja miket használ ma.

View Post

zoltanhosszu:

Hungarian is hard to understand I guess. :)

zoltanhosszu:

Hungarian is hard to understand I guess. :)

snipeyhead:

When my office’s internet connection goes down for 25 minutes because I accidentally unplugged the firewall while trying to sort through the rats nest of cables in the server room before we move office locations. 

snipeyhead:

When my office’s internet connection goes down for 25 minutes because I accidentally unplugged the firewall while trying to sort through the rats nest of cables in the server room before we move office locations. 

(Source: dbareactions)

"Your camera takes really nice pictures."

"Your mouth makes really nice compliments."

"Your camera takes really nice pictures."

"Your mouth makes really nice compliments."

Megleckéztetett egy magyar autós

Hosszú idő után tegnap magyar autópályára sodort az élet, és meglepő dologgal szembesültem: a mögöttem jövő autós közvetlenül mögém érve heves villogásba kezdett, ide-oda mozgott, és egy méternyi közelségbe jött hozzám, csak mert nem ugrottam be az előttem következő kamionsor mögé, hogy őt elengedjem, sőt, a kamionok közötti kis szünetekbe sem, hanem csak a kamionsor után tértem ki előle. Annál inkább furcsa volt a viselkedése, mert most két napot Németországban utaztunk, ahol ilyen helyzetben teljesen természetes, hogy az autósok 200 feletti sebességről is szépen lefékeznek, és türelmesen, villogás és agresszió nélkül végigvárják, amíg az előzés lezajlik.

De a történet itt nem ért véget. A magyar rendszámú autó megvárta, míg a mögötte jövő autók mind elmennek, majd beállt elém, és a következő kamionnál lelassított annak sebességére, így blokkolva a kétsávos utat és feltartva engem is több percen keresztül. Sokszáz kilométer utazás után mindenféle felindulás nélkül egész őszintén rácsodálkoztam a jelenségre. Igen, lehet, hogy kedves lett volna beszorulnom kicsit a kaminok mögé, csak hogy őt ne tartsam fel. De ezt a viselkedést tényleg komolyan gondolja? Óvodásként kell megleckéztetnie a másikat, csak mert kicsit le kellett lassítania? Valami olyan mély dolog marja a lelkét, hogy így tud elégtételt venni rajta?

Szerencsére ez egyetlen különösen viselkedő autós volt a hosszú út alatt, és az egész nem fontos. Mégis, mivel az autónkon svájci rendszám van, önkéntelenül eszembe jut a párhuzam azzal, ahogy a magyarok viselkedését, és a magyar politikát külföldön észlelik. Szeretnék hinni benne, hogy kevés hasonló eset fordul elő, és hogy tudunk mi, magyarok is kulturáltan és barátságosan viselkedni még akkor is, ha nem megy minden úgy, ahogy éppen szeretnénk.

natgeofound:

The Fishermen’s Bastion is reflected in the windows of a modern hotel in Budapest, October 1977.Photograph by Winfield Parks, National Geographic

natgeofound:

The Fishermen’s Bastion is reflected in the windows of a modern hotel in Budapest, October 1977.Photograph by Winfield Parks, National Geographic

Engedjük a gyerekeinket élni – interjú Vekerdy Tamás pszichológussal

A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, akit a gyermek–szülő kapcsolat különféle stratégiáiról kérdeztünk.

– Milyen a boldog gyermek?

– A boldog szót nem szeretem, inkább a derűs, jókedvű kifejezéseket használnám. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy de hát a gyerek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk. A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül. Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között él­­nek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.

– Megismerhetik a szülők a gyermekeiket teljes mértékben?

– Igen, ha megengedik maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyerekük. Van a világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzserképzést már az óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angoloktatás, a pirosban német, a zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a gyereket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják. A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyereknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni. Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.

– Sok szülő megijed attól, hogy a gyermeke megváltozik kamaszkorban, úgy érzi, nem is ismeri már igazán. Ezért elkezdi mindentől félteni, például a drogtól.

– A kamaszkor a második születés kora. Az aranyos, kedves szőke kislányom, aki a háromnapos erdei iskolában mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”. A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3–8 év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben.

– Akkor a biztonságot nyújtó jelenléten kívül nem is lehet mást csinálni?

– Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos.

– Most egy olyan generáció neveli a gyermekeit, amelyik még sokkal inkább szabadon volt eresztve. Ők voltak a „kulcsos gyerekek”. Mégis egyre több olyan szülő van, aki a gyermeke minden percét betáblázza, hozza-viszi az iskolából, különórákra járatja. Az USA-ban ezeket a szülőket „helikopterszülőknek” nevezik. Mi­­lye­nek lesznek ezek a túlféltett gyerekek felnőttkorukban?

– Nem kell négy különóra! Az idegen nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma Magyarországon játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a gyerek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt venni. Nagyon sok olyan gyereket kezelünk, aki 11-12 éves korára pszichológushoz kerül, mert ő csak második vagy harmadik, pedig ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol. A zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyerekek utálnak. Azt kell átlátni a szülőnek, hogy mi az az egy-két különóra, ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kéne lassítani, mert ez a gyerekek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába.

– Létezik olyan, hogy jó szülői stratégia?

– Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.

(forrás: Vasárnapi Hírek)