A Windows, a magyar politika, és az idegesítő ukrán kolléganő

A Windows használható, Magyarország élhető

Abszurdnak tartom, ha valaki olyanokat állít, hogy a Windows nem alkalmas rendes munkára. Olyan, mintha azt mondaná, Magyarországon nem lehet élni. Nagyon is lehet ott élni, Windowst futtató PC-ken pedig nap mint nap csodálatos dolgokat hoznak létre az emberek. Én magam is windowsos gépen dolgozom a svájci bankban, Windows XP és IE6 van rajta, meg Office 2003 (mást nem is szabad rátelepítenem, és az interneten is csak bizonyos site-ok érhetők el). De működik! Elvégzem a munkám, és megkapom érte a fizetésem. A Windows segítségével keresem meg a kenyérre, meg a huszonhetes iMacre valót is. Mint ahogy jelenlegi politikusaink is elirányítják Magyarországot, és el tudjuk intézni a dolgainkat a magyar hivatalokban. Megszoktuk, alkalmazkodtunk, tudjuk, hogy itt így mennek a dolgok. Működik, éljük az életünk, végezzük a munkánk.

Csakhogy van jobb

Persze az, hogy működik, hogy alkalmas munkára, nem jelenti azt, hogy ne lehetne jobb. Ha az ember más perspektívába kerül, más nézőpontból lát rá a megszokott dolgokra, akkor azok egész másképpen festenek. Két hónapja dolgozom és élek Svájcban. Innen nézve Magyarország nagyon más. Néhol szinte abszurd. Itt igazán működnek a dolgok, ahogy az ember elvárná. A zürichi tömegközlekedési járatok mindig pontosak. A hivatalok kiszámíthatók, az alkalmazottak a feladatukat szolgálatként fogják fel, kedvesek, és segíteni akarnak.

Nem mondom persze, hogy Svájc hibátlan vagy tökéletes volna, de innen nézve a kontraszt nagyon erős. Miért kell a rosszban élni, ha lehetne jobban is? De nyilván más országba sem olyan könnyű költözni, mint ahogy a bank sem fogja egyhamar lecserélni a bejáratott nyolcéves operációs rendszerét és szoftvereit, mondjuk, Ubuntura. Hiszen el lehet végezni ezzel is a munkát. Végül is igaza van a saját szemszögéből. Legalábbis látszólag.

Idegesít

A gond az, hogy mindez alattomosan aláássa az ember lelkesedését és munkakedvét. Ahelyett, hogy elmerülhetnék a munkámban, a szerszámmal kell vesződnöm. Nem arról van szó, hogy ne ismerném töviről hegyire a Windowst, és ne tudnám megfelelően beállítani. Megvolt nekem a Windows 2000 is az első RC-ktől kezdve, és ugyanígy az XP is. Hozzám szoktak fordulni a kollégáim, hogyan lehet ezt vagy azt beállítani.

És mégis az a helyzet, hogy a Windows a mai napig idegesít. Na, nem nagyon, csak épp annyira, hogy időnként kizökkentsen a munkámból. Hosszú távon pedig sajnos akár annyira is, hogy elvegye az örömömet, meg a kedvemet. Mint fát vágni a fejszével, amelynek lejár a feje. Mint együtt dolgozni az ukrán kolléganővel, aki mindig akadékoskodik, és újra meg újra végig kell venni vele ugyanazokat a kérdéseket. Sok apró frusztráció a nap folyamán. Itt vagyok egy roppant izgalmas feladattal, boldogan dolgoznék rajta, látom is, hogy sok múlhat rajtam, hogy értéket tudok hozzátenni, ami lelkesít, de a végén már kezdek ott tartani, hogy rossz érzés reggel bemenni…

Hinni akarom, hogy van fejlődés

Tudom, hogy el lehet költözni Magyarországról, hogy kirúghatják az idegesítő kolléganőt, és hogy le lehet cserélni a Windowst. De sokszor nincs erre lehetőség, együtt kell élni a helyzettel. A jó hír az, hogy nemcsak mi tudjuk megszokni a rosszat, és nem a megalkuvás az egyetlen út az ilyen feszültségek kezelésére, hanem előfordulhat hogy a rossz dolgok jobbá válnak, hogy fejlődnek, idővel javítják őket.

Természetemnél fogva erősen hajlok az optimizmusra, és alapvetően naiv vagyok. Ott voltam 1989-ben, mikor Szűrös Mátyás kiállt az erkélyre. A szívem tele volt reménnyel, azt hittem, attól kezdve minden más lesz. És valahányszor kijött egy új Windows-változat, mindig elhittem, hogy sokkal jobb lesz, mint az előző. Még a Vistát is ujjongással fogadtam annak idején mint a valaha volt legjobb Windowst.

Tudom, hogy túlzottan optimista vagyok. Mégis szeretnék hinni abban, hogy egyszer majd lassan valami jó történik a számomra egyre szürreálisabbá váló magyar politikával is, és hogy a magyar hivatalok is szép lassan jobbak lesznek. Szeretném hinni, hogy képes fejlődni a kolléganőm is (akivel szerencsére már nem kell együtt dolgoznom), mint ahogy csendesen szeretnék hinni abban is, hogy az új Windows-verzió jobb, mint az előző.

Ezért hát örömmel fogadom, hogy megjelent a Windows 7. A hírek szerint kipofozták, gatyába rázták a szép, de válogatós és nyafogós Vistát. Semmit nem rontottak el, ami jó volt benne, viszont kijavították, ami rossz volt. Erre utalhat a 6.1-es verziószám is. A sajtó jókat ír, a felhasználók elégedettnek tűnnek.

Ha minden jól megy, és esetleg enyhülne a válság, akkor akár már 3-4 év múlva úgy dönthet a bank, hogy felteszi a gépekre, és akkortól kezdve végre nem a mostani elavult szoftverkupaccal kell küzdenünk. Csodálatos új világ kezdődik majd. Alig várom.

Képzelt riport egy friss Amazon Kindle-tulajdonossal

Rendeltem az Amazonról egy Kindle eBook-olvasót, most, hogy végre Európában is lehet használni, és két nap alatt meg is érkezett ide, Zürichbe. Leírtam egy beszélgetést, amely akár meg is történhetett volna, hátha valakit érdekel, mi ez az egész, meg minek.

Amazon Kindle connected to a computer via USB

– Azt hallottam, hogy a Kájndöl…

– Bocs, ezt úgy ejtik, hogy /ˈkɪndl/, simán i-vel. Mellesleg az első számú jelentése “meggyújt”, “lángra lobbant”.

– Hmm, érdekes… Na, szóval azt hallottam, hogy a Kindle úgy viszonyul a könyvekhez, mint az iPod a zenéhez…

– Igen, a Kindle egy eBook-olvasó, az elektronikus, digitális formában tárolt, elsősorban szöveges anyagok megjelenítésére szolgál. És csakúgy, mint az iPod mögött az iTunes Store, a Kindle mögött is ott áll az Amazon webáruháza, hatalmas kínálattal.

– Csak az Amazonról vásárolt ebookokat tudja használni?

– Szerencsére nem. Ebben is hasonlít az iPodra: ráteheted a saját cuccaidat is, a meglévő elektronikus könyveidet, képeidet, hanganyagaidat…

– Akármilyen típusú fájlt?

– Nem. :( A Kindle csak kevés formátumot támogat közvetlenül a saját formátumán kívül (amely valójában a MobiPocket formátum egy egyedi, DRM-mel védett fajtája): sima szövegfájlt, és MobiPocket formátumú könyveket (.mobi vagy .prc), illetve Audible-fájlokat (hangoskönyv), plusz MP3-at.

– Hát, ez elég karcsú. Hol a PDF, CHM, Word stb.?

– Sajnos ezeket előzőleg konvertálni kell, és nem is lehet mindegyiket…

– Ja, igen, hallottam, hogy megabájtonként egy dollárba kerül a konverzió, ha nem az USA-ban vagy…

– Csak ha vezeték nélkül akarod, hogy rákerüljön az eszközre, mert evvel az Amazonnak (illetve szolgáltatójának, az AT&T-nek) roaming-költségei vannak. De ha közvetlenül USB-n rádugod a számítógépre a Kindle-t, akkor feljön külső drive-ként, és másolgathatod a saját fájljaidat tetszés szerint ide-oda, ahogy jólesik.

Amazon Kindle connected to a computer via USB

A konverziót ingyenes elvégzi az Amazon is, de vannak remek szoftverek is erre, mint pl. a multiplatformos calibre és még számos egyéb, és rengeteg információ van a fórumokon.

– Jól látom a legutolsó linken, hogy az Amazon DRM-et tesz a könyvekre?

– Bizony, elég szomorú. Az Amazonról vásárolt legtöbb könyvet csak az adott Kindle tudja megjeleníteni. Illetve ha családban van több, akkor azokon is, legfeljebb 6 darabon, a lényeg az, hogy a te Amazon-fiókodra legyenek regisztrálva. Gondolom, el fog tartani, mire a könyvkiadók is megértik, hogy a DRM csak rombolja az üzletet, mert így az emberek inkább letöltik ingyen a könyveket. A legtöbb angol nyelvű könyv könnyedén megszerezhető. Szerencsére van pár értelmesebb kiadó is: pl. az O’Reilly el tudta érni, hogy az Amazonnál kapható könyvei mentesek legyenek a DRM-től. Remélhetőleg idővel majd erre mozdul el a teljes digitális könyvvilág is, akárcsak a zene esetében. A Kindle-könyveken elhelyezett DRM egyébként könnyűszerrel eltávolítható.

– Mik egyébként az első benyomásaid?

– Nagyon szerethető a Kindle. Már a kicsomagolás is élmény, mint egy Apple-terméknél. Jó minőségű anyagokból készült, öröm kézbe venni. Jól olvasható, kontrasztos, és egész gyors. Többnyire intuitív, úgy működik, ahogy elvárnád. Nagyon könnyű az anyagok rátöltése is, akár az online boltból, akár a számítógépről. A keresés és a jegyzetelés elegáns és egyszerű, a beépített Oxford értelmezőszótár pedig óriási segítség tud lenni. Jó, hogy szinkronizálni tudja az iPhone-on futó Kindle-alkalmazással, hogy hol tartok az egyes könyvekben, így akár az iPhone-on is tudok haladni, ha éppen nem volna nálam a Kindle. Vicces az is, ahogy felolvassa a szöveget. Roppant elégedett vagyok vele.

– Ezt jó hallani. Mit változtatnál rajta?

– Lehetne egy kicsit kisebb a “képernyő” körüli rész, és jó lenne, ha ugyanolyan jó lenne a hozzá való bőrtok, mint amilyen a nagy testvér, a Kindle DXesetében, mágneszárral. A lapozógombokra jó lenne valami apró kiálló kis pöcök, hogy érezni lehessen őket.

– Mennyibe került összesen?

– Svájcba rendeltem, így áfával és vámmal együtt kevesebb volt, mint 60 ezer forint. Azóta az Amazon 20 dollárral csökkentette az árat – gondolom, a versenytársak nyomására –, és aki a magasabb áron vette meg, mint én is, annak egyszerűen visszautalják a 20 dollár különbséget.

– Tudsz ezen amúgy RSS-t, e-maileket, Twittert olvasni, videót nézni útközben?

– Erre ott az iPhone, azon mindent elérek, amit csak akarok.

– És miért nem elég az iPhone? Meg a számítógép? Azon akár konvertálás nélkül is megy minden az égvilágon…

– Van itt egy fontos különbség. Nézd meg, ez itt nem képernyő, hanem E Ink, elektronikus festék, festékszemcse-szerű dologgal. Szinte olyan, mint a papír, sokkal pihentetőbb a szemnek. Ha láttál már pauszpapírt, rajta nyomdai festékkel vagy lézernyomattal, na, ez körülbelül olyan. Rengeteget olvasok nap mint nap, és épp abból van elegem, hogy mindezt különféle folyadékkristályos kijelzőkön kell megtennem, amelyektől elfárad a szemem.

– De akkor miért nem szerzed be papíron, amit olvasni akarsz?

– Macerás. Nemcsak drága, de sokat is kell várni, mire megérkezik. De azért a papír továbbra is nagy kedvencem marad.

– Olvastam, hogy a nagy könyvkiadó, a Barnes & Noble is bejelentett egy saját készüléket nook néven, alul színes képernyővel, ugyanilyen áron. Nem lett volna érdemes megvárnod?

– November utolsó napjaira várható, és egyelőre csak az USA-ban, úgyhogy ez sajnos még távoli. Másrészt nem vagyok biztos benne, hogy olyan jó ötlet az a színes képernyő az alján. Egy ilyen készüléken az idő túlnyomó részét azzal töltöd, hogy olvasod a szöveget, és időnként megnyomod a NEXT PAGE gombot.

– Ennyi az egész? Ülsz, és bámulod ezt a pauszszerű izét?

– Pontosan erre vágyom. :) Hogy visszatérhessen az életembe az olvasás öröme, hogy elszakadhassak a folyamatos képernyő előtt üléstől, hogy szabadon akárhol elővehessem, és belemerülhessek, miközben nem zavar meg semmi, nincs izgalmas színes képernyő, nincsenek friss hírek, e-mailek, twitter, meg push notification, csak a szöveg meg én.

– Izé, köszi… akkor hagylak is olvasni…

Milyen az iPhone 3GS az ezüsthátú után

Lassan két hete használom az új iPhone 3GS telefont, úgyhogy itt az ideje, hogy egy gyors listában beszámoljak róla, milyen az első generációs, ezüsthátú iPhone után ez használni:

  • Sebesség: A modell a sebességről kapta a nevét, és ez nem is csoda. Rövid használat után láthatjuk, hogy új szintre lépett a platform. A 3GS-en minden nagyon gyors, ellentétben a régi telefonnal, amely időnként bosszantóan belassul, és néha rengeteget kell várni valaminek a betöltésére. Azt javaslom, hogy aki most nem akarja lecserélni az iPhone-ját, az ne nagyon próbálgassa a 3GS-t, mert utána sokat fog bosszankodni a régebbi telefont használva.
  • 32 GB: Óriási élmény, hogy végre nem kell azon szenvednem, milyen zenét passzírozzak fel arra a pici helyre, ami az alkalmazások, filmek, podcastok mellett maradt. Az összes igazán kedvenc albumom fent van, plusz az összes szám, amelynek legalább 4 csillagot adtam (ami dinamikusan változik). Végre annyi mindent meghallgatok, ha éppen arra támad kedvem. Lehet még persze fokozni, nem volna rossz, ha az összes zeném ráférne, de nem szeretnék telhetetlen lenni.
  • Kamera: Gyakorlatilag kompakt fényképezőgépként használom a telefont, úgyhogy igen fontos számomra, hogy fejlődött ezen a téren. Egyrészt az autófókusz segítségével végre lehet normális közelképeket készíteni, másrészt a telefon végre videokameraként is remekül működik. Nyilván nem kell csúcsminőséget várni tőle, viszont könnyedén használható, a kész videó gyorsan fel is tölthető (ilyenkor a fájlméret a töredékére lesz, egyrészt a felbontás a negyedére csökken, másrészt csökkenti a minőséget), és a legjobb, hogy ez a fényképezőgép és videokamera mindig nálam van, bármikor tudom használni.
  • Hangerő: A gyakorlatban az ezüsthátú iPhone legbosszantóbb hibája a gyenge hangerő volt. Zajos helyen alig hallottam a másik felet, fel kellett raknom a headsetet. Pedig tisztogattam is, lyukasztgattam is. Az új viszont végre rendesen felhangosítható, szép tiszta hangot ad.
  • Külső: Ami rögtön feltűnik, hogy gyönyörű a képernyő, nem repedt és pixelhibás, mint az előzőnek (amelyet a magas költség miatt nem javíttattam meg). :) A külsőről nyilván nem tudok újat mondani a jelenlegi iPhone 3G-tulajdonosoknak, de számomra, aki eddig az elegáns, alumíniumból készült hátlaposat használtam, kellemes csalódás: olyan érzés, mintha egy csiszolt követ tartanék a kezemben, nincs olcsó műanyag-érzete.
  • Akkumulátor-élettartam: Óriási csalódás. Messze kevesebbet bír, mint az ezüsthátú. Az normál használat mellett simán kibírt két napot, ezt viszont naponta tölteni kell, intenzívebb használatnál pedig naponta többször (!). Ez engem ugyan nem ráz meg különösen, mert a napom nagy részét úgyis a gép előtt töltöm, a telefont rutinszerűen berakom a dokkolóba, de sok embernek komoly problémát jelent. Kellemetlen kompromisszumként használhatunk egy, a zsebünkben magunkkal vihető, külön tölthető akkumulátort. A telefont emiatt nem szeretném kiherélve használni (a WiFi, 3G stb. kikapcsolásával).
  • 3G: Nem gondoltam volna, hogy Edge után ekkora előrelépés lesz, de nagyon észrevehető. Persze lehet, hogy ebben benne van a 3GS gyorsabb processzora és több memóriája, illetve a szolgáltató is.
  • GPS: Mondanom sem kell, elég hasznos funkció, végre pontosan tesz be a térképre, és végre tudok navigációs szoftvereket is használni.
  • Szolgáltató: Nagyon örülök, hogy végre olyan mobilszolgáltatónál vagyok, aki árulja és támogatja az iPhone-t. Sokkal egyszerűbb így. Az már valószínűleg csak személyes szerencsém, hogy ahol a család a Balatonnál minden nyáron rengeteg időt eltölt, ott a T-Mobile kövér 3G-jelet szolgáltat, míg a Pannonnál és a Vodafone-nál a térerő és az Edge meglehetősen akadozva működött. És talán az országos üvegszálas hálózatának köszönhető, de vidéken is gyors az internet, míg a másik két szolgáltatónál sajnos jelentős különbséget éreztem a főváros és a vidék között (ez azóta lehet, hogy változott, nem tudom).

Összességében roppant elégedett vagyok, az iPhone 3GS komoly előrelépés számomra a végső kézi-eszköz után folytatott kutatásban.

Gyönyörű kiskutya ajándékba

Szerettünk volna magunknak egy új kutyát, aki egy törzskönyvezett labrador apuka és egy háromnegyedben rotweiler anyuka csodálatos keveréke.

Meg is született egy bájos, eleven, gyerekszerető kiskutya. Meg egy csomó ugyanilyen testvérke, persze. El is kapkodták őket mind, már csak egy talpraesett kislány maradt. Ha valaki szeretne egy ilyen kis tündér kiskutyát, szóljon gyorsan a kiskutya kukac lenardgabor hu címen!

Kiskutya ajándékba

Kiskutya ajándékba

Kiskutya ajándékba

Eladó angol és magyar nyelvű IT-könyvek a Marson

Kálmán kínálja saját könyveit eladásra a Marson, és bár a nagyja időközben már elkelt, még mindig vannak jók, pl. agile, Java, Oracle, Microsoft, Linux és egyéb témákban.

Én is vettem hármat, mindegyik tökéletes állapotban volt, mintha új lenne, és olcsóbban kaptam meg, mint amennyi az amazon.com-ról lett volna, sőt, Kálmán elhozta őket az irodába (mint kiderült, korábban dolgozott ő is az EPAM-ban). Bátran ajánlom.

Még mindig van miből csemegézni, érdemes vetni egy pillantást a kínálatra.

 1 2 3 … 181 Next →

Névjegy

Lénárd Gábor (gaba)

Lénárd Gábor
Systems Analyst, EPAM Systems

Zürich, Svájc

gabakukac lénárdgábor ponthu