Man, these are so good that Marc Krenn could have tried to pass them off as the real thing if he wanted to be dishonest. (via New iPod Nano mockups (amazing!))
Elizabeth Gilbert: A different way to think about creative genius
(in a hurry? seek to 14:27–15:35 & 18:30–)
Lenyűgöző.
Egyik kollégámnak végre megjött az iPhone 4-ese. Megnézegettem alaposan. Csupa jó minőségű anyag, elegancia. Soha nem szerettem a 3G és a 3GS szappantartó-hátát. Ugyanakkor elég veszélyes, hogy elől is, hátul is üveg. Még sokkal jobban kell vigyázni rá, mint a régire.
A képernyő lenyűgöző, ugyanakkor nem érzem tőle elavultnak a sajátomét. Örvendetes apró finomság. Az iPadnél tudnám nagyon értékelni, amelyen rengeteget olvasok.
Próbáltuk előidézni a halálos fogást az Achilles-sarkán, de egyikünknek sem sikerült. Lehet, hogy túl jó volt a térerő? Három pálcika volt csak a kiindulásnál…
A többiek még mindig várják a sajátjukat, 5-8 hét a várakozási idő a szolgáltatónál.
Én nem veszek egyelőre, mert amióta megvan az iPad, a telefon sokkal kevésbé fontos számomra, és a 3GS igazából bőven jó. A legjobban a a jobb fényképminőség, meg 720p-s videofelvétel hiányzik. Ugyanakkor viszont bosszant, hogy még mindig nincs 64 GB-os változat. Most inkább egy nagy iMacre gyűjtöm a pénzt.
Roppant szelíd kis jószág: felmászott mellém a padra, ahogy üldögéltem itt, a Glatt folyócska partján.
Anonymous asked: Ha egy szóval kellene jellemezned Svájcot, mi volna az?
Kellemes.
Ha valamit önkényesen kiemelnék a Zürichben eltöltött több mint hat hónapból, akkor az ez lenne, hogy egyrészt szerfelett kellemes itt lenni, másrészt, hogy az emberek itt szeretik és igénylik a kellemes életet, amelyért magukat is felelősnek érzik.
Nemcsak az idő kellemes itt (picit enyhébb, mint Magyarországon), hanem minden, amivel találkozunk. Amilyen gyönyörű a Zürich tó a háttérben a havas hegycsúcsokkal, amilyen jól működik itt minden a hivataloktól kezdve a közlekedésig, amilyen csönd van a vonatokban menet közben, vagy amilyen jól zárnak a nyílászárók az épületekben, amilyen kényelmesek a villamosok és buszok, amilyen tisztaság van az utcákon, vagy ahogy bármelyik strandon sütögethetsz magadnak valamit a szépen karbantartott közös grillezőhelyen. Rendben vannak a dolgok, nincs stressz, nincs zsúfoltság.
Az itteni emberek vágynak a kellemesre. Szeretik a jót, szeretik az életet. Nem pontosan úgy, mint ahogyan sokan a délebbre innen, könnyedebben véve a dolgokat, felszabadultan élvezve az életet, az együttlétet (ami szintén szimpatikus). Errefelé inkább az a hagyomány, hogy akkor lehet neked jó, ha amúgy minden rendben van. Természetes az ittenieknek, hogy felelősek azért, hogy jó legyen nekik. Dolgoznak, betartják a szabályokat, egészségesen táplálkoznak, eleget mozognak, és ezért jól érzik magukat. Ebédidőben tömegesen rajzanak ki az irodából: a legtöbben futni mennek, de van, aki úszni, biciklizni. Vasárnap szinte népszokás, hogy kora reggel kirándulni mennek, nagy hegyeket másznak meg, kis gyerekekkel is. Vagy egynapos túrára mennek biciklivel, kenuval. És jól érzik magukat.
Természetesen ez csak a szélesebb kép szűk kis vetülete. Szívesen kiragadom, mert ha már Svájcban élek most, inkább foglalkozom azzal, ami jót tapasztalok, amit jó volna eltanulni tőlük. Svájc ugyanakkor a gyerekkoromból ismert nyugat, annak összes vetületével, minden meglepetés nélkül. Szeretik azt mondani magukról, hogy semlegesek, de ezt úgyis lehet fogalmazni, hogy olyan semmilyenek, langyosak. Az biztos, hogy rend és tisztaság van, miközben rettenetesen drága is minden, és valóban varázslatosan szép hegyek, tavak, tájak vannak errefelé, de egyébként nincs sem kiugróan rossz vagy jó itt egy európai embernek. Kevés az izgalom itt. Egyesek egyenesen az unalmas helyek közé sorolják. Visszafogottabb, mint a környező országok akármelyike. Egyszerűen egy kellemes hely.
Just one I stumbled across: http://cocoonlove.tumblr.com/post/814926233
Submitted by Christian Ross.
El tudnék képzelni magamnak egy ilyen dolgozószobát.
Egy napra a 10 legkelendőbb O’Reilly ebook ára ismét 9.99 dollár. A kupon kód: DDBST. amit még érdemes tudni ezekről a könyvekről, hogy DRM mentesek és .pdf, .mobi és .pub formátumban is letölthetőek maradnak örökre vásárlás után. Én a következőkön gondolkodom:
A svájci bank minden délelőtt friss gyümölccsel kedveskedik dolgozóinak. Emeletenként a folyosó közepére kitesznek rengeteg gyümölcsöt, és mindenki kedvére vesz belőle.
Aki hozzám hasonlóan olyan hülye, hogy budapesti évei alatt végig annyit tudott csak a Sashegyről, hogy az az érdektelen kopár domb a BAH-csomópont felett, annak szeretettel ajánlom a felsétálást, mert igazából nem egy érdektelen, kopár domb, hanem egy rendkívül érdekes, és apró méretei ellenére nagyon változatos sziklagyepes társulás, tele ritka lágyszárúakkal, valamint vörösvércsék is vannak, ezért érdemes távcsövet vinni.
Párszáz forint a beugró, mert bekerített természetvédelmi terület, de egy ezresért lehet bérletet is venni, van remek tanösvény, kicsit bárgyú, de helyenként informatív vezetett túrával, valamint szokatlan perspektívák a városra.
A jelenleg megfigyelhető növények közül kettő:
Budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana), jégkorszaki maradvány, a teljes populáció 90%-a a Sashegyen él, borzasztó aranyos kis növény, megfigyelve azonnal értelmet nyer a neve.
Csikófark (Ephedra distachya), na ez teljesen elképesztő, mert zsurlónak néz ki, ennek ellenére kétszikű, valamint kétlaki, a csajok a Gellért-hegyek élnek, a fiúk a Sashegyen, ha nincsenek transzhegyaljaúti fuvallatok, nincs szex sem, és ahogy az a nemzetségnevéből nem meglepetés, efedrint tartalmaz, de kéretik nem lelegelni, mert védett, ahogy az egész hegyen minden.
A hegyről lesétálva lehet egyet nézelődni a Fátra-térről még, jó szórakozást kívánok, ha fiatal és okos lennék, tuti botanikus lennék, Polgár Natália fényképfelvétele áprilisban készült.
Second, being grumpy, unhealthy, and stubborn worked pretty well for me as a developer, but I can’t do it with creative design work. This means I have to eat better, exercise, go to bed really early, constantly remind myself how great things are, and expose myself to designs, people, and points of view I might not have bothered with before.
When I don’t, it shows much faster with much worse results than when I used to stay up all night banging out code and/or yelling at jerks on the internet. It took me a whole career change to fully appreciate it, but a positive attitude is vital for creating great work.
” ignore the code: Jon BellAz elmúlt két héten négy filmet is megnéztem, ami hihetetlenül magas érték, ennyit jó, ha fél év alatt teljesítek, de most nincs itt a család, hívtak a haverok moziba, és otthon is volt időm.
Knight & Day: Ne pazaroljuk rá a szót, nem én voltam a célcsoport. Ha korosodó amerikai nő lennék, mint az egyre csúnyúló Cameron Diaz, arra vágyva, hogy unalmas életemet felborítva hirtelen összefonódjon az életem egy nálam fél fejjel alacsonyabb szuperkémmel, akivel átruccanhatok kicsit még Európába is, akkor rettenetesen tetszett volna.
Kick-Ass: Vicces volt és aranyos, különösen a fõszereplõ és a kiscsaj, és remekül ironizált, parodizált. Sok nyomot nem hagyott, de jól esett.
Inception: Csalódás volt, pedig lehetett volna jó, mert jó ötletek kerültek elő. Kedvenc témáim a virtuális világok és a pszichológia, így nyílván nem könnyű a kedvemre tenni, de azt különösen rossz néven vettem, hogy az álmokat, ezt a hihetetlenül izgalmas világot, ahol kivételes és megdöbbentő dolgokat tudhatunk meg magunkról és a világról, milyen primitív, egyoldalú szerepre redukálták benne, és hogy milyen bagatell az egész történet, mennyire nem arra koncentrál, amire érdemes lenne. Micsoda műanyag-emberek voltak benne! Hol érintett volna meg, vont volna be ez a film, milyen nyomott hagyott volna? Nem jutott eszembe másnap, nem foglalkoztatott egyáltalán. Azért alapvetően örülök, hogy láttam, meg látványos is volt, csak bosszantó, mert sokkal jobb lehetett volna.
The Girl with the Dragon Tattoo: Ez a kis krimi, nagyon elkapott, bevont a maga világába. Együtt éltem a szereplőkkel, arra gondoltam, amire ők, azt csináltam volna, amit ők. Ez az a fim, amely azóta is újra, meg újra eszembe jut, mert meg tudott érinteni. Pedig tényleg csak egy krimi volt, semmi különös, néha ráadásul elég durva.
Érdekes ez a svéd krimit összehasonlítani ezt a fenti három nagyszabású hollywoodi produkcióval, amelyek mind vérprofik a maguk módján, és remekül működnek, sikeresen vonzák a mozikba a fizető közönséget. Természetesnek tűnhet, hogy én, a koszos kis kelet-európai, mindegyiken fintorgok, és teljes hihető lehetne, hogy én vagyok a hibás, ne nézzek egyáltalán filmeket, de éppen ez a svéd krimi bizonyítja, hogy van olyan film, amelyek sikeres világszerte, és tetszik nekem is.
Előre örülök, hogy Hollywoodban elkészül majd a krimi amerikai változata. Egyrészt, figyelemreméltó, hogy kell készíteniük egy amerikai változatot. Valami nem működik a jelenlegi filmből Amerikában. Vajon mi? Kíváncsi vagyok, mik lesznek a különbségek, miben nyilvánul majd meg az amerikai szellem. Alig várom.
