Lénárd Gábor
kalandozások a digitális árnyvilágban
2010-es örömeim: az iPad
Azt hiszem, az iPad volt az egyetlen jelentős új kütyüm tavaly. (A StarCraft II is tavaly jött, de nem volt olyan gépem egészen idén tavaszig, amelyen egyszerre szép és gyors lett volna.)
Mielőtt Steve Jobs bejelentette az iPadet, elterjedt nézet volt, hogy valami elképzelhetetlen csodának kell lennie, nem csupán egy nagy iPod touchnak, hiszen különben ki venne ilyet, mikor mindenkinek van már okostelefonja és laptopja. A bejelentéskor Jobs maga is kitért a problémára: csak akkor van létjogosultsága a két termékkategória között egy újabbnak, ha sokkal alkalmasabb néhány jelentős dologra.
Úgy tűnik, ez sikerült. Amióta megvan az iPad, jelentősen visszaesett az otthoni számitógépem és a telefonom használata is (amint erről már be is számoltam áprilisban). Sokkal szivesebben nyúlok az iPad után, ha olvasni vagy játszani szeretnék:
- Ha olvasásról van szó, akkor az iPad messze vonzóbb, legyen szó akár e-maileikről, könyvről, blogokról, webes cikkekről, twitterről, szinte akármiről, beleértve a kisebb videókat is. Az előny alapvetően a telefonhoz képeset nagyobb képernyőnek, és a számitógéphez képest az érintőképernyőnek és a mobilitásnak (kisebb, könnyebb, folyamatos internet-kapcsolat) köszönhető.
- Hasonló a helyzet a játékokkal. Ritkán játszom, és akkor is leginkább a fejtörős, rejtvényes játékokat kedvelem, néha a stratégiaiakat. Az iPaden nem fut még a StarCraft (csak egy orcátlan klónja), de minden mást szivesebben játszom az iPad nagy érintőképernyőjén, mint akár a telefonon vagy számitógépen.
Az otthoni számitógép azóta sokkal inkább munkaállomásként működik. A fényképek, videók, az e-mailek feldolgozása, internetes “kutatás”, feladatok rendezése még mindig hatékonyabb a fizikai billentyűzet, és az óriási képernyőn egymás mellett futó alkalmazások segitségével, de ha közben valamit rendesen el szeretnék olvasni, akkor inkább fogom az iPadet, és leülök vele a kanapéra. Az iPad a maga “single-taskos” kultúrájával sokkal alkalmasabb az elmélyülésre.
Az iPad jelentőségét növeli még a jelenlegi élethelyzetem is. Ebben a nagy svájci bankban remekül megkimélnek minket a külvilág minden csábitásától. Az iPad az én ablakom a szabad világra. Persze a telefonom is ilyen, de az értelemszerűen kisebb ablak. Az iPad az asztalomon hever, a billentyűzet mögött, sokkal jobban kézre áll. Nem az agyonkorlátozott céges wifivel használom, hanem az EPAM-tól kapott 3G-kártyával, amely havi 10 gigás forgalomig korlátozás nélkül működik (utána lassitják). A 3G-kapcsolat meglepően gyors, minden jól megy, még az otthoni, nagy monitoros gépemet is kényelmesen tudom használni a Screens alkalmazáson keresztül. A munkahelyemre és vissza tömegközlekedéssel járok, és legtöbbször ilyenkor könyvet vagy hireket olvasok az iPaden.
Ami zavar, hogy ha külső (bluetoothos) billentyűzettel használom, akkor nem tudom a saját kiosztásomat hozzárendelni, ami a magyar nyelvű irásnál rettentően zavar, különösen az Y és a Z megcserélése miatt (ami viszont a szoftveres magyar billentyűzet átkapcsolható, amiért nagyon hálás vagyok). Ha ez megoldódna valahogy, akkor jóval többet használnám e-mailezésre és chatre.
Még mindig az eredeti iPadem van, nem cseréltem le az iPad 2-re, mivel minden elég gyors rajta, és nem igazán hiányzik sem a két beépitett kamera, sem a megnövekedett 3D-s teljesitmény. Nagyobb felbontású képernyőnek viszont örülnék, mert a kis szövegméret pixeles az iPaden (miközben iPhone 4S-en minden csodaszép).
Összességében az iPad életem eddigi talán legkedvencebb kütyüje. Rajta végzem a kedvenc elfoglaltságaim egy jókora részét. (Ugyanakkor persze a telefon mégiscsak fontosabb, hiszen mindig a zsebemben van, és ugyanúgy folyamatos internettel, hasonló alkalmazásokkal, viszont kisebb képernyője miatt nem nyújtja ugyanazt a mélységet és felszabadultságot.)
A korábbi évek beszámolói:
Évek óta az elsõ hollywoodi romantikus vigjáték, amely végig élmény tudott maradni. Érdekes szereplők, akikkel együtt tudok érezni, és érdekel a sorsuk. A humor alapvetően az ő személyiségükből fakad, nem az anyagcseréből és egyéb erőltetett idiótaságokból. Bárcsak a legtöbb vigjáték legalább ilyen jó volna…
Az iPhone 4S a 3GS után
Nehezen szántam rá magam, hogy új telefont vegyek. A 3GS még mindig egy remek telefon, megy rajta minden, és elég gyors is. Ráadásul amióta az iPad megvan, a telefon teljesen háttérbe szorult. Ha szolgáltatónál veszi az ember, az még rendben van, de a független készülékért egyszerre akkora összeget kell lerakni, hogy az már fáj. Persze itt, Svájcban abszolút értelemben is olcsóbb, a fizetéshez viszonyitva meg végképp, meg a régi telefonom is jó helyre került, szóval volt egyéb motiváció is, de nehéz szivvel rendeltem meg.
Időközben azonban nagyon megszerettem. Elsősorban ezen tulajdonságai miatt:
Szép, jó minőségű anyagokból készült. Rengeteget iPhone 4-et láttam már persze, de pont a környzetemben többnyire gusztustalan tokokban hordják az emberek. Meztelen valójában az igazán megkapó. Massziv, minőségi érzetet kelt, jó anyagokból van. Külön élmény, hogy még mindig tart rajta a zsirtaszitó bevonat, tehát folyamatosan úgy néz ki, mintha teljesn új lenne. De azért nagyon féltem, mert ha leejtem, nem biztos, hogy megúszom törés nélkül. Talán segitene, ha ismét aluminiumból készülne a háta. Meg szerettem a gömbölyded hátat is, kellemesebb a kézben és a zsebben is. Ideális esetben persze porálló, ütésálló és vizálló lenne, miközben legalább nagyjából ilyen jól nézne ki.
A kamera tényleg jó, ahogy már olvashattuk a tesztekben. Hozza azt a minőséget, amit egy kompakt gép. Bőséges fényben, kevés árnyékos részletnél nem is lehet belekötni, csodaszép. De egész jól kezeli a kevés fényt is. A stabilizált videó pedig remekül működik a gyakorlatban. A siedzések miatt viszont sajnálom, hogy nincs rajta valami kisebb felbontású, de legalább 60 fps-es videómód.
Eszméletlen gyors. Emlékszem, hogy a 3GS milyen hihetetlenül gyors volt az eredeti iPhone-hoz képest. A különbség talán nem ilyen nagy most, mert a 3GS csak időnként lassult be, de ezt képtelen vagyok zavarba hozni. Minden bevágódik elsőre, flottul, és képes egyszerre több dolgot végezni, pl. alkalmazásokat telepiteni, miközben gond nélkül tudok e-mailezni. Frusztráló utána a nejem 3GS-ét használni.
Végre ráfér az összes zeném a 64 gigára. Nem mintha mindennap végighallgatnám ezt a döbbenetes mennyiségű zenét, de felemelő a szabadság, hogy bármikor bármit hallgathatok, és hogy nem kell vacakolnom, hogy mit szinkronizáljak rá. A hangminőség remek a stúdiófejhallgatómon.
A képernyő lenyűgöző. Azt hittem, öreg szemeimmel úgysem tudom már élvezni, de tévedtem. A nagy felbontás sokat számit az apró betűknél és ikonoknál. De maga a képernyő megjelenése is egészen más, a 3GS-é érezhetően üveg mögé süllyesztett benyomást keltett, itt meg mintha az üvegre volna festve, ragyogó szinekkel. Nagyon várom a hasonló felbontású és minőségű iPadeket és számitógép-monitorokat.
Jobb antenna. Itt Európában ritkábbak a térerő-problémák, és a korábbi telefonokon sem volt szinte soha semmi gondom. A 4S jobb antennáját mégis megtapasztalom a mindennapokban: az irodai asztalomnál ezen simán jön a 3G, miközben ugyanott a 3GS csak Edge-et fogott (az iPaden eddig is bejött a 3G). Ez javitja a mindennapi felhasználói élményemet, tekintve hogy a banki gépen minden le van tiltva, ezért sok mindenben rá vagyok utalva a telefonra és az iPadre.
Vicces Siri is, sokat játszottunk vele. Dicséretes, hogy többnyire még engem is megért, németül is, angolul is, és hogy szabadon beszélhet az ember, és visszakérdez, ha valami hiányzik neki, nem nekem kell igazodnom az ő sémáihoz. Hogy mennyit fogom használni, nem tudom. Az biztos, hogy autóban nagy segitség, illetve ha nincs senki a közelben, akkor messze praktikusabb néhány dolgot vele csináltatni, mint végigmenni a képernyőkön, pl. ha azt akarom, hogy valamire figyelmeztessen, vagy naptárbejegyzést hoznék létre. És ha bekapcsolt állapotban a fülemhez emelem, akkor máris beszélhetek vele, tehát messziről telefonálásnak tűnik. Még jobb headsettel.
Visszanézve jó látni, hogy az eltelt néhány év alatt milyen keményen dolgoztak, és mi mindent megvalósitottak abból, amit hiányoltam az eredeti, majd a 3GS iPhone-ból:
32 GB memória, hogy végre legalább a kedvenc zenéim ráférjenek tűrhető minőségben. Még jobban örülnék 64 GB-nak. :)Levegőn (interneten) keresztül szinkronizálja a nem Exchange-es naptárat és a címtárat is (ahogy ez jelenleg remekül működik több számítógép között a .Mac segítségével).Letölthető programok iPhone-ra (tudom, ez lesz, de akkor is bele akartam venni a listába, mert nagyon jelentős), köztük olyanok, mint az OmniFocus for iPhone, Skype, Adium stb.Keresés a készüléken Spotlight-szerűen mindenben: emberek, e-mailek, SMS-ek, naptárbejegyzések, zenék, külső programok adatai, akármi.(Oké, pár dologban nem keres, de nem baj.)Modemként is működjön, vagyis tudjon rajta keresztül a számítógép az internetre csatlakozni (Bluetooth felett vagy felőlem akár drótos kapcsolattal).Copy-paste.Beépített GPSés országonként telepíthető térképek,integrálva a Google Mapsszel.(Azóta remek navigációs szoftverek léteznek iOS-re.)3G támogatása.Színezett katagóriák a naptárban, ahogy iCalben is van (az Outlook/Exchange-kompatibilitás miatt maradt volna ez ki?).Zászlócskák kezelése a levelezőprogramban.Szolgáltatófüggetlenül megvásárolható.Jegyezze meg a cookie-kat (remélem, hogy csak bug, de a legutóbbi firmware telepítése óta mindig újra be kell gépelnem a jelszavaim a böngészőben).Jegyezze meg az utolsó zenét, ha átváltottam videóra, majd vissza (sokszor megnézek egy rövid webcastot, de utána folytatnám a zenémet, ahol abbahagytam).Jegyzetek szinkronizációja a számítógéppel (ez vajon miért hiányzik még mindig?).Magyarországon megvásárolható.MPEG4-formátum (DiVX, XViD stb.) lejátszása konvertálás nélkül.(Rengeteg app tudja.)Videofelvétel (legrosszabb esetben külső fejlesztőtől).802.11n WiFi támogatása.Az utolsó beszélgetés hosszát kiírhatná valahol, néha kíváncsi lennék rá.Háttérben futó, külső fejlesztő által készített alkalmazások (vagy legalább egy kiválasztott).A mindenféle felugró figyelmeztetések (SMS, naptáresemény, push) korrekt kezelése, nem azonnal eltűnő módon, nem elnyomva a korábbiakat (jó példának lásd: Palm Pre).A telepített alkalmazások valami struktúrában való kezelése, ilyen mennyiségnél ez már nehezen átlátható.Feladatok (teendők) szinkronizációja a Mail alkalmazással (MobileMe felett is).A lezárt képernyő felhasználása külső fejlesztők által készített alkalmazások által.SMS-írásnál jelezze, mikor lépünk át új üzenetbe, vagy számolja a karaktereket.
Ezeket (már) nem tartom fontosnak:
Adobe Flash támogatása.(Most már a számitógépemre sincs telepitve.)A Spotlight keressen a böngésző “előzményeiben” és “könyvjelzőiben” is.Kontaktok küldése és fogadása Bluetooth-on keresztül.(Ma már nem is tudom, kivel használnám.)SMS-ek kezelése Address Bookból, Bluetooth-on keresztül.A levelezőprogram legyen képes frissíteni az összes IMAP-mappát egyetlen gombnyomásra (jelenleg jobb híján a Gmail-féle All Mail mappát nézegetem).Lehetne kicsit könnyebb a készülék.(Elfogadható végül is, és nem szivesen mondanék le a jelenlegi minőségi anyagokról.)Erősebb akkumulátor.(Reggel 7-től éjfélig nekem jelenleg nem merül le 50% alá, úgyhogy elfogadható kompromisszumnak tűnik a méret, súly és kapacitás viszonylatában).
Ami maradt:
- Albumok szerinti véletlenszerű lejátszás, vagyis az albumok véletlenszerű sorrendben, de azon belül a számok szép sorban az elsőtől az utolsóig szólnak (az iPod és az iTunes tudja jól, nem tudom, hogyan maradhatott ebből ki).
Szeretném, ha egyszer ez is megvalósulna. Néha jól esne a gépre bizni, hogy melyik albumot játssza végig.
Még egy apróság: ez az első iPhone-váltásom, amikor szándékosan teljesen tiszta lappal indultam, nem tettem vissza rá egy korábbi backupot. Csak azokat az appokat telepitettem, amelyekre igazán szükségem van. Most átlátható és letisztult a korábbi telefonomhoz képest. Minden új app csak megfontolás után kerülhet fel, és akkor is csak egy külön “Quarantine” oldalra, amig eldöntöm, hogy maradhat-e.
Mindig látom az embereket a fehér fülhallgatókkal és csodálkozom, hogy képesek ilyen vackot használni. Én utoljára 2005 elején próbáltam, mikor az első iPodomat vettem, és annyira csalódtam benne, hogy azóta hiába vettem még két iPodot, és négy iPhone-t, még csak ki sem bontottam a velük adott fehér fülhallgatókat.
Tegnap éjjel be akartam fejezni egy filmet, mikor már mindenki aludt, és nem tudtam a Gradót használni, mivel azt a múltkor összetörtem, ahogy leejtettem az iPaddel együtt (az csak behorpadt). Ahelyett, hogy a repedt kábeles, fülbe gyömöszölendő Shure-t vagy a régi Sonyt használtam volna, gondoltam egyet, és kicsomagoltam az iPhone 4S-hez adott fehér fülhallgatót.
Semmit nem vártam tőle, ezért meglepődtem, milyen jól szól. Úgyhogy ma reggel kiváncsiságból azt tettem, amit sosem szoktam: zenét hallgattam a buszon, a villamoson és az utcán (ehhez tudni kell, hogy a tömegközlekedés itt, Zürich határán nagyságrendekkel csendesebb, mint Budapesten, kb. olyan, mint otthon a távolsági buszokon). Telefonáltam is. A zene határozottan élvezhető volt, de nyilván nem jöttek ki a mélységei. Viszont telefonálásra, szöveges podcastokra, oktatóvideókra ideális. A rajta lévő vezérlőgomb és hangerő-szabályzó jelentősen fokozza a felhasználói élményt. És az is, hogy amióta nem PVC-t használnak, az anyaga sokkal kellemesebb, puhább lett. A hossza tökéletesen eltalált a elülső zsebben tartott telefonhoz.
Ha zenéről van szó, akkor nem tudom ajánlani. Én az irodában továbbra is a nagy Shure-t használom majd, és a fülbedugós Shure is jól jön még a repedt és megragasztott kábele ellenére. Viszont annyira praktikus ez a kis fehér, hogy headsetként és beszéd hallgatására használni fogom.
Four Destructive Myths Most Companies Still Live By - Tony Schwartz - Harvard Business Review
(via Instapaper)
Az Apple termékei drágák? -- foldip hozzászólása
El kéne már felejteni ezt “az apple drága” mantrát, és talán össsze kéne hasonlítani a többi hasonló minőségű termékkel. Az Air kb egyárban van a Samsung mittoménmilyennevű vékony laptopjával, csak utóbbi olyan gagyi, hogy rossz kézbe venni. Az ájfont meg majdnem egyárban vettem annó az ugyanakkor csúcsandroid Desrie-vel, de utóbbi mind külcsinben, mind belbecsben hagy kivánni valót magaután egy ájfonhoz képest.
Lehet régen drágák voltak az Apple cuccok, de akkor még a “vetélytárs” a nokia “okostelefonok” meg a Dell laptopok voltak. Most, hogy már van néhány valóban egész jó minőségű cucc másoktól is, azokat vagy majdnem Apple árban adják, vagy még drágábban. Hogy egy mostanában releváns példát is hozzak: egyik igazán jónak számító tablet sem jött ki 400 font alatti áron, miközben a rájuk készült programok, az anyagminőség és az ergonómia közelébe sem ért az alig 100 fonttal drágább ipad-éhoz. Az Amazon táblája fogja talán meg az ipad-et, mert végre jól árazzák: fele annyiba fog kerülni. Persze azzal egyetértek, hogy vannak rosszabb minőségű cuccok fele vagy harmadáron is. Meg hogy nagyon sokat tettek azért, hogy mások is megpróbáljanak minőséget gyártani (legjobb példa a Samsung vékony tabletje, amit kihoztak eredetileg iPad árban, aztán amikor meglátták az ipadet, visszamentek a tervező asztalhoz mert látták, hogy “kicsit” alulteljesítettek.)
Amúgy peace :)
Nem, nem vagyok apple fan. Egyetlen Apple termékem az ájfon. De geek vagyok és szeretem a minőségi termékeket, és vennék jó tabletet, de Androidot szeretnék, és azt látom, hogy annyiért adják a vacak gépeket, mint egy jó minőségű ipad és szinte sírok amikor kézbe veszem őket olyan rosszak. Meg jó laptopot is szerettem volna és vettem Lenovot, de mióta a Lenovo nem IBM, azóta pocsék érzés még gépelni is rajta :(, és nem találtam semmilyen minőségi nem-Apple laptopot azóta sem.
Szóval aki szerint drága az Apple, az kicsit updatelje magát ezügyben, mert már nem 2005-öt írunk, vagy tegye hozzá, hogy “van kicsit rosszabb, sokkal olcsóbban”.
Az Apple és versenytársai
Stern Robi kollégám remek hozzászólása az “Apple és versenytársai” témakörben az előző bejegyzésem alatt:
Jobban tetszik nekem az ipad által keltett tabletpc hullám, ahol 50-250khuf között tudok venni igazán mobil, igazán használható tabletet, mint a Bill Gates féle tabletpc, amit windows alapokra, gazdag managereknek terveztek sokszázezer forintokért. A klón tabletpc-ket is Steve-nek köszönhetjük.
Jobban tetszik nekem az iphone által kiváltott smartphone forradalom, aminek következtében 60khuf-ért vehettem használtan egy Samsung Galaxy S-t a páromnak, ami azonnal függővé tette az abszolúte nem nerd barátnőmet, mint a Nokia, RIM és többiek nevével fémjelzett old school okostelefonok világát, ahol manager fizui magasságokban vehettem, nem túl okos, nem túl kényelmes, nem túl nyitott kódú terméket.
Jobban tetszik nekem, hogy az OSX által létrehozott látványvilágot és használhatóságot próbálja másolni a többi cég, mert a klónok is megfelelnek nekem ha kényelmesek, de maguktól nagyon sokára értek volna el erre a szintre a többiek.
Az ipod clickwheelt viszont nem szeretem, mert mindig túltekertem, mellényúltam, stb, touchot meg nem vettem, mert addigra már az olcsón vett androidos telómba is rakhattam 16 giga sd kártyát és tökéletesen ellátta az ipod touch funkcióit.
Az almás termékek nekem túl drágák, de hálátlanság lenne tőlem nem elismerni, hogy az általuk ihletett olcsóbb kategóriás termékeket nekik köszönhetem.
Szóval legyen sok alma fan, fizessenek sokat, tartsák fenn a cég profitábilitását és kreativitását, hogy mutathassák az utat az őket másoló cégeknek és nekem is legyen olcsón szinte olyan jó kütyüm. Nem az én pénzem, nem az én károm, ellenben ha a többi cégen múlna ezeknek a kütyüknek a fejlesztése, akkor az elmúlt 5 év fejlesztéseit elnyújtanák 25 évre.
Szóval jöhet az almás televízió újszerű felülettel, funkciókkal és a régi, unalmas, vacak távirányítók újrafeltalálásával, mert akkor a többi tévés cég is összevakarja végre magát és letesz valamit az asztalra.
Uff :D
Markert Laci budapesti kollégám Steve Jobsról:
Sajnálom, hogy meghalt. […] De szerintem ő az egyik olyan ember, aki a legtöbbet ártotta a Világnak összességében.
Az Apple termékekről:
Nem szeretem az iPhone-t, nem szeretem az Apple egyetlen termékét sem, és nem szeretem az egész Apple-életérzést sem. Mert nincs rá pénzem, és mert irigy vagyok.
Gergő nevű hozzászóló:
ugyanez. nem tudtam megfogalmazni, hogy mi is a bajom igazán, de zsigerből utálom az egész almás világot.
Zürichi kollégám (.NET-fejlesztő, valamint Android- és iPad-felhasználó) reakciója minderre:
a gyűlölet és a szeretet között nagyon vékony a határ
Looks like Scott Forstall has a Swiss uncle with a political career. :)
“The New Power” indeed… :)


