Lénárd Gábor

Aug 4

Turning off Macbook Display when using External Display on Lion (Apple Support Communities)

Itthon főként külső monitorral, billentyűzettel és touchpaddel használom a notebookom. Időnként szeretném csak a külső monitort használni, a belső kikapcsolásával. Ez elég egyszerű, lecsukom a fedelét, és a gép azonnal átáll.

Viszont amióta Lion van a gépen, azóta a korábbi változatokkal ellentétben nem tudom kikapcsolva tartani a beépített képernyőt, mert azonnal bekapcsol, amint felnyítom a tetejét. Ez egyébként logikus és felhasználóbarát, csakhogy így jobban melegszik a gép, és csökken a képernyő körül elhelyezett Wi-Fi-antenna teljesítménye.

Amíg az Apple nem oldja meg ezt valahogy a világ legfeljettebb operációs rendszerében (ha egyáltalán), be kell csapnom a gépet. Elég egy vékony kis mágnescsíkot helyezni az fn billentyű mellé, és máris azt hiszi, lecsuktam a tetejét.

Elég egyszerű megoldás. Leírást és további képek a fenti linken. Egyet lapozva látható az is, hogy a HDD a gép ellentétes oldalán található, úgyhogy nincs veszélyben.

Aug 1

A Quick Look at Programming Languages (via @tapir)

A végén a különböző nyelvek népszerűsége nagyon meglepett. Ez igaz?

Sajnos csak némelyik példakód vicces. Ebből a műfajból jóval többet ki lehetett volna hozni.

Tetszik, hogy az adott évből egy jellemző gép fényképét mellékelik.

breakthrough ● áttörés (medvekoma)

Thunderstorm

Jul 30

Henri Cartier-Bresson: Village of Aquila, Italy, 1951

Line at the London Apple Store, 1968

(via morati-deactivated20110905)

Henri Cartier-Bresson: Rue Mouffetard, Paris, 1952

Jul 28

Gaia: Oh my beloved self-centered humans…

(via merlin)

Úgy látom, a héten mindenhol learatták a búzát itt, Zürich környékén.

Jul 25

Miért erőlteti az Apple a “fordított” scrollozást Lion alatt

Múlt hét közepén megjelent az Apple új operáciás rendszere. Mint mindenki más, döbbenten éltem át, milyen érzés, hogy az egér, illetve touchpad általi scrollozás pontosan megfordult. Most jobban hasonlít ugyan az iPadre, csak annak a képernyőjét közvetlenül érintjük, ezért nem pont ugyanaz. Tudtam erről a változásról előre, csak frusztráló volt átélni, hogy a gép egész mást csinál, mint amit az elmúlt sok év alatt megszoktam.

Az ember első reakciója, hogy azonnal visszakapcsolja, ahogy volt. A legtöbben, akit megkérdeztem, ezt tették. Felháborodottan és azonnal.

Mielőtt visszakapcsoltam volna, elgondolkodtam ezen. Vajon miért frusztrálja az Apple tudatosan a vásárlóit? Sok rosszat lehet mondani rájuk (öntörvényűen átalakítanak vagy megszüntetnek dolgokat), de az tény, hogy tudatosan végeznek minden változást. Nem csak úgy véletlenül lett ez az alapértelmezett beállítás, hiszen tudhatták előre, micsoda ellenállásba ütközik majd. Az sem véletlen, hogy a “Natural Scroll” nevet adták neki. Egyértelmű, hogy valamiért azt gondolják, hogy ez a jobb, és ezért érdemes megpróbálni rávenni a felhasználókat a váltásra.

Az elmúlt hat nap alatt végig így használtam a gépeket, és azt hiszem, rájöttem, miért erőltetik:

A Mac scroll működése megegyezik az iOS eszközökével. Ez nyilvánvaló, de önmagában kevés.
Lionban számos egyéb érintéses “gesztust” vezettek be, amelyek ezt a logikát követik, és egyszerűen nem működnének jól fordítva. Pl. Safari alatt előre/hátulra lapozni (meglepő módon sokat használom), illetve Spaces alatti képernyőváltásra (amelyet meglepő módon elkezdtem használni, annyira könnyű lett végre ide-oda váltani).
A fentiekhez teljesült az az alapfeltétel, hogy a gépek annyira gyorsak lettek, hogy szinte azonnal tudnak reagálni a mozdulatokra. Még a munkahelyi szutyok gépem is azonnal reagál a mozdulataimra: ha rántok egyet a képernyőn, azonnal mozog a képernyő. Emlékszem még az ősidőkre, amikor az ember tekerte, tekerte az egér görgőjét, és a gép jókora lemaradással próbálta végrehajtani. És a Macen ráadásul valahogy ügyesen követi a mértékét is: ha akarom, pixelenként mozog, de ránthatok is rajta egy nagyot. A hatás gyors és természetesnek hat, olyan mint amikor az iPhone/iPad képernyőjét “megragadom” az ujjammal, és fel vagy le rántom (és a legtöbb programban lendületbe is jön, hogy aztán az ujjam érintésével megállíthassam, vagy gumiszerűen “rugúztathassam” a végén). Ebbe koncepcióba jobban illik ez a közvetlenebbnek ható irányítás.

Most már hatodik napja használom így, és szinte teljesen átszoktam, csak ritkán ugrik be a régi reflex. Valószínűleg még pár hét, és teljesen rögzül. A munkahelyi egér görgőjét is átprogramoztam az itt leírt trükk segítségével: How-To Geek: How to Get the Worst OS X Lion Feature in Windows (Reverse Scrolling) (innen a link: Daring Fireball: Scrollvetica).

Az átszokás nem volt annyira kellemetlen, mint hittem volna, és most cserébe egy koherensebb “érintős rendszert” élvezhetek, amely ráadásul egyezik a telefonom és táblagépem működésével is.

(A fentiekhez még hozzátartozik, hogy otthon nem egeret használok, hanem touchpadet, abból is többnyire egy külsőt. Az egeret mostanában már csak StarCrafthoz szoktam elővenni. Szerintem a touchpadeken tud igazán kibontakozni a Lion “érintős rendszere”, úgyhogy érdemes megfontolni egér helyett a beépitettet vagy külső touchpadet használatát.)

Jul 21

Készítettem tegnap egy fotósorozatot az új Fuji X100 kompakt fényképezőgépemmel az uszodába menet: Fujifilm FinePix X100 test
(Éles szeműek kiszúrhatják, melyik kép a kakukktojás.)

Próbáltam különféle helyzeteket kipróbálni, és a képek jól mutatják, hogy a Fuji derekasan helyt áll. Nagyon meggyőző a képminőség, még magas ISO-nál is. Érdemes teljes méretben megnézni a rajzolatot (ha már felvettelek kontaktként). Maguk a képek nyilván nem tökéletesek, inkább amolyan tanulmány-sorozat, ahogy próbálom megérteni a gép képességeit és határait. Az 1D után a fókuszálás okozza a legnagyobb nehézséget, és tanulgatom még az objektív mélységélességet is.

Akkora élmény ez a kis kompakt gép a nagy tükörreflexesek után! Szinte észrevétlenül lóg a nyakamban, elegáns bőrtokjában, alig veszem észre, de két másodperc alatt a szememnél van: gyors mozdulattal hátracsapom a bőrtokot, majd miközben emelem a szememhez, a mutatóujjammal már be is kapcsolom, és lövésre készen állok. Nagyon kézre áll, ami nem csoda, mert kialakításában követi az egykor jól bevált gépeket. Jó érzés a masszív fém váz és objektív, meg a fémből készült tárcsák és exponálógomb. Élőben még jobb, mint a képeken.

Sokan átsiklanak felette (én is ezt tettem annak idején), pedig a hibrid kereső az egyik legfantasztikusabb a gépben:

Lenyűgözően fényes és nagy a kereső mindkét módban. Az 1D keresője szégyenkezhet mellette. Végre jobban tudom követni az emberek gesztusait és az apróbb mozgásokat.
Az optikai keresőben élvezem a rangefinder-szerű képkomponálást, hogy kicsit többet látok, és keret jelzi, hogy mi kerül majd a képre. Ez nagyon jól jön, amikor eseményeket, embereket fotózom.
És amit nem hittem volna: nagyon-nagyon jó az 1,44 megapixeles elektronikus keresője is. Ha nem pillanatot akarok elkapni, hanem tájképet, épületet stb., akkor szívesebben használom ezt, mert pontosan azt látom, amit kapok majd. (A tükörreflexes gépek prizmás “tükörcsarnoka”, és az amiatt hatalmas és bonyolult objektívjeik egyre anakronisztikusabbá válnak majd az ilyen gépek mellett.)

Érdekes mutáns szerzet ez a Fuji X100. Egyszerre képviseli az új digitális, tükör nélküli gépeket, amelyek idővel elkerülhetetlenül átveszik a vezetést a mainstream minőségi kategóriában, kiütve onnan a tükörreflexeseket, ugyanakkor képviselője annak az ősi rangefinder kategóriának is, amelyet annak idején éppen a tükörreflexesek küldtek a halálba, csupán maroknyi hírmondót életben hagyva.

Ha jobban belegondolunk, a Fujifilm azt a lépést tette meg, amelyet méltó módon a Leica tehetett volna meg az M sorozat digitális darabjaival (eltekintve attól a nem mellékes ténytől, hogy legendás objektívjeik manuálisak, és semmilyen elektronikus kapcsolatuk nincs a vázzal). A saját érdekemben is remélem, hogy a Leica idővel kihozza hasonló hibrid modelljét, amely az M és X sorozat legjobb tulajdonságait ötvözi majd, miközben megfelelő módon továbblépnek az objektívekkel is.

Az X100 természetesen nem tökéletes. Nyilvánvalóan vannak a tervezésből eredő kompromisszumai, és a szoftveres részére is még sok finomítás ráférne. De ez mind eltörpül az előnyeihez képest. Összességében egy lenyűgöző és nagyon szerethető szerkezet, amely sok csodaszép képpel tud megajándékozni (amelyek sok esetben nélküle el sem készülhettek volna).

Nagyon beleszerettem. Azon kapom magam, amin már régen nem, hogy alig várom, hogy elinduljak, és fényképezzek. Folyton a témát lesem a szememmel, akármerre járok. Végre megszabadult béklyóitól a bennem élő fotós, és ismét szabadon szárnyalhat. :)

Jul 20

SkyCourt, Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér (BUD)

Jul 11

A nyílt forrású AutoHotkey és ez a néhány sor nagyságrendekkel Mac-szerűbbé tette a munkahelyi Windows XP-met:

LCtrl &amp; Tab::AltTab
^`::Send {Blind}{Tab}
^Left::Send {Ctrl Up}{Home}{Ctrl Down}
^Right::Send {Ctrl Up}{End}{Ctrl Down}
+^Left::Send {Ctrl Up}{Shift Down}{Home}{Shift Up}{Ctrl Down}
+^Right::Send {Ctrl Up}{Shift Down}{End}{Shift Up}{Ctrl Down}
!Left::Send {Ctrl Down}{Left}{Ctrl Up}
!Right::Send {Ctrl Down}{Right}{Ctrl Up}
+!Left::Send {Ctrl Down}{Shift Down}{Left}{Shift Up}{Ctrl Up}
+!Right::Send {Ctrl Down}{Shift Down}{Right}{Shift Up}{Ctrl Up}
^q::Send {Ctrl Up}!{F4}{Ctrl Down}

A billentyűket már átmappeltem a registryben, tehát az USB-s Apple billentyűzeten Ctrl van a bal oldali Command helyén, nem pedig a Windows billentyű:

Windows Registry Editor Version 5.00

[HKEY_LOCAL_MACHINE\SYSTEM\CurrentControlSet\Control\Keyboard Layout]
"Scancode Map"=hex:00,00,00,00,00,00,00,00,02,00,00,00,1d,00,5b,e0,00,00,00,00

Jul 4

Microsoft’s Metro UI owns the square. Apple has a corner on the roundrect, from the Springboard launcher to the iPhone hardware itself. Nokia, despite its late entry with MeeGo’s Harmattan UI, found the squircle unclaimed and ran with it beautifully. Palm has used the circle from the early days of PalmOS, and in WebOS, HP continues the tradition with care (one might even note that both Palm and HP structure their wordmarks around the circle).

And yet there are pretenders to every throne. Samsung’s Bada may use the square, but it can’t hold a candle to Microsoft’s Mondrian-esque masterwork. RIM may use roundrects pleasantly enough, but not with the subtle consistency Apple does. The lone standout is Android, which doesn’t really have a unifying shape – a symptom of fragmentation?

Interuserface: Own a shape

Microsoft’s Metro UI owns the square. Apple has a corner on the roundrect, from the Springboard launcher to the iPhone hardware itself. Nokia, despite its late entry with MeeGo’s Harmattan UI, found the squircle unclaimed and ran with it beautifully. Palm has used the circle from the early days of PalmOS, and in WebOS, HP continues the tradition with care (one might even note that both Palm and HP structure their wordmarks around the circle).

And yet there are pretenders to every throne. Samsung’s Bada may use the square, but it can’t hold a candle to Microsoft’s Mondrian-esque masterwork. RIM may use roundrects pleasantly enough, but not with the subtle consistency Apple does. The lone standout is Android, which doesn’t really have a unifying shape – a symptom of fragmentation?

Interuserface: Own a shape

Jul 2

Tegnapelőtt kipróbáltam egy Fujifilm FinePix X100 fényképezőgépet. Most már tudom, hogy venni fogok egyet.

Hiába van ugyanis egy professzionális tükörreflexes fényképezőgépem sok szép objektívvel, amellyel roppant elégedett vagyok, ha keveset használom, mert túl nagy, ezért legtöbbször probléma magammal vinni.

Így aztán régi igényem, hogy legyen mellé egy kisebb, kiegészítő gépem. Az elvárásaim:

Kicsi és könnyű gép kell. A legjobb lenne, ha beférne a zsebembe, de legfeljebb akkora lehet, hogy ha a nyakamba akasztom, csupán néhány centire áll ki, és véletlenül sem billen előre az objektív súlya alatt. Ez kritikus szempont (a nejem kisebb DSLR gépe ezen bukik el a hétvégéken). Jó lenne még, ha fél kézzel is tudnám használni. Mindezekért cserébe, és a minőség érdekében szívesen lemondok a zoomról és egyebekről.
Kereső ember vagyok. Utálok magam elé tartott kézzel egy kis képernyőn fotót komponálni. Azt szeretem, ha a viewfinder ablakán keresztül csatlakozom az eseményekbe, és mindig készen, mint a vadász, lesem a megfelelő pillanatot.
A képminőség fontos, mert A3-as és A4-es méretű képeket nyomtatok (ezekkel díszítjük a lakást), és fotókönyveket rendelünk évente. Nem kell tökéletesnek lennie, de legalább amit egy tükörreflexes gép tud, azt a képminőséget hoznia kell.

Mikkel próbálkoztam korábban:

A mobiltelefon mindig nálam van, és generációról generációra egyre jobb minőségű, ezért egyre többet használom. De még így is inkább csak kényszermegoldásnak marad, amikor nincs más. A méret nyilván tökéletes volna, de nincs keresője, valamint mind a sebesség, mind a minőség komoly kívánnivalót hagy maga után.
A kompakt gép elvileg pont erre volna. Ám mindig keserű csalódás volt, valahányszor nekifutottam. Minőségben és sebességben egyre kevésbé számít előrelépésnek egy telefonhoz képest. Kereső manapság már nem szokott kerülni rájuk, de ha van is, csak rossz vicc.
A tükör nélküli, cserélhető objektíves fényképezőgép kategória is ígéretes volna: gyorsak és jó minőséget adnak a tükörreflexesekhez képest kisebb méret mellett (már amíg a rajtuk lévő objektív is kicsi). Sajnos azonban gyakorlatilag egyiknek sincs rendes keresője, emiatt kiesnek az érdeklődési körömből. A Leica M8 vagy M9 jó volna, de megfizethetetlenül drágák.

Évekig ezen a ponton voltam elakadva. Aztán a tavalyi Photokinán a Fujifilm bejelentette a FinePix X100-ast:

kompakt házban akkora méretű és minőségű érzékelőlapka, mint egy tükörreflexesben,
nagy fényerejű, jó minőségű és kicsi fix objektív,
lenyűgöző minőségű hibrid kereső, amely kombinálni tudja az analóg és digitális képet,
és mindehhez még döbbenetesen jól néz ki, az 1960-as, 70-es évek rangefinder kategóriáját utánozza.

Mintha minden álmom megvalósulna! Bele is szerettem rögtön.

Később azonban elbizonytalanodtam, amikor bejelentették az árát: 1200 dollár. Az elő tesztekből pedig kiderült, hogy sok apró kis probléma van a géppel. A Digital Photography Review beszámolója számos bosszantó apróságot sorol fel, és külön oldalt szentelt a hibák felsorolásának. Lelohadt a lelkesedésem. Úgy tűnt, jobb megvárni a következő generációt, míg kiforrottabbá válik.

A Fujifilm azonban szerencsére nem akarta ennyiben hagyni a dolgot. Reagálva a Digital Photography Review hibalistájára közölték, hogy ki akarják javítani a hibákat. Múlt pénteken meg is jelent egy komoly firmware update. A Digital Photography Review szépen ki is húzgálta a javított hibákat.

Ez lendületet adott. Kérésemre egy angol kollégám tegnap behozta az övét, és végre kipróbálhattam személyesen. Tapasztalatok:

A keresője nagyobb és világosabb, mint a nagy tükörreflexes gépemé. Lenyűgöző! A legjobb, ahogy az analóg képre rávetíti a digitális részeket, de a tisztán digitális kép is szép.
Két kép készítése között kevesebb mint egy másodperc telik el. A háttérben több másodpercig ír egy-egy képet, de viszonylag gyorsan lehet vele új képet készíteni közben. Ez nekem nagyon fontos volt.
A gép még szebb is, mint a képeken. Élmény kézben tartani a magnéziumötvözetből készült házat, rögtön késztetést érzek a fényképezésre. És pont jó méretű! Csinos bőrtokjában bármikor lóghat a nyakamban, minden hétvégén magammal vihetem, akárhova megyünk. Normálisan fényképezhetek, anélkül, hogy egy súlyos hátizsákat kéne cipelnem magammal. Őrület, hol tart a technika!
Említettem már, milyen csodálatos keresője van?

Ezek után egyértelmű volt, hogy szeretnék egy ilyet, a megmaradt bosszantó apróságok ellenére.

Amire nem gondoltam korábban, de a kipróbálás során azonnal világos lett, hogy az X100 nem a kiegészítő fényképezőgépem lesz, hanem ez lesz a fő gépem. A nagy tükörreflexes szépen visszaminősül egy speciális eszköznek, amelyet a megfelelő körülmények között tudok majd használni. (Gyanúm szerint az elkövetkező években általános tendencia lesz a tükörreflexes gépek visszaszorulása az akár ugyanazt a minőséget hozó kisebb gépek mellett.)

Olvasnivaló: