Lénárd Gábor

Három éve voltam már egyszer Amerikában, akkor csak két hétre. Ezúttal azonban öt hétre, Seattle mellett, Bellevue-ban. Nagyon sokat dolgoztunk, kevés idő maradt bármi másra, úgyhogy nem mondhatnám, hogy el tudtam merülni a kinti létben, de azért ilyen felszínesen is kialakultak bennem szubjektív benyomások, és tudom, hogy az ilyet gyorsan meg kell fogalmazni, amíg még friss, különben elhalványul.

Ami tetszett

• A Twin Peaksből is ismert csodálatos táj és fenyők, az öblök, tavak.
• Az emberek sokfélesége, akik látszólag jól együtt tudnak élni (legalábbis amit én ebből láttam).
• Amerikában enni jó! Nem mindenhol, de ha ügyes vagy, akkor minőségi és olcsó ételt kapsz. A kedvenceim az ázsiai helyek voltak: kínai (nem is hasonlít a magyarra), japán, vietnámi, thai. De volt pár jó mexikói is. Sok helyen frissen bevándorolt vagy második generációsnak tűnő emberek. A fűszerek, saláták, elkészítési módok űdítően eredetinek tűnnek, nemcsak főznek valami tájjellegűt. És olyan friss sushit ettem, hogy Magyarországon nem is igazán szeretnék egy darabig.
• A válság ellenére magasnak tűnő életszínvonal, és az alacsony árak, a hatalmas piac.
• A nyugati kedvesség, amely, még ha felszínes is, mindig jól esik.

Ami nem tetszett

• Képtelen voltam felfogni, rendszert alkotni róla, de van valami mélyen taszító abban, amit az ottani átlagos emberek világképe, élete elénk rajzol. Sekély, alattomos mocsár. A megcsúfolt American Dream: work your ass off, pay for your house & your cars, don’t think, just go shopping and smile. Earn & burn. Lehet, hogy ezért nincs a fiatalságnak jövőképe, hogy sokan drogoznak, és nem találják magukat? Tudom, máshogy is lehet élni ott is, de ez a benyomás az átlagos “nyájról”. (Megtörtént, hogy egy amerikai arról győzködött, mennyire jó az ő életük a mi kis kelet-európai létünkhöz képest. Fontosnak tűnt számára.)
• Nem becsülik meg a világot maguk körül. A környezettudatosság valami európai huncutság lehet számukra. Szemétgyártás folyik még mindig széles körben, de semmi nem számít, csak nekünk jó legyen, meg egyszerű.
• A csodaszép táj teleépítve utakkal, vezetékekkel, hatalmas parkolókkal. Mindent a kényelemért, a táj majd meg elviseli. A városok összevisszák, az emberidegen toronyházak és a földszintes bodegák váltják egymást látszólag koncepció nélkül.