Röviden és szubjektíven: Knight & Day, Kick-Ass, Inception, The Girl with the Dragon Tattoo
Az elmúlt két héten négy filmet is megnéztem, ami hihetetlenül magas érték, ennyit jó, ha fél év alatt teljesítek, de most nincs itt a család, hívtak a haverok moziba, és otthon is volt időm.
Knight & Day: Ne pazaroljuk rá a szót, nem én voltam a célcsoport. Ha korosodó amerikai nő lennék, mint az egyre csúnyúló Cameron Diaz, arra vágyva, hogy unalmas életemet felborítva hirtelen összefonódjon az életem egy nálam fél fejjel alacsonyabb szuperkémmel, akivel átruccanhatok kicsit még Európába is, akkor rettenetesen tetszett volna.
Kick-Ass: Vicces volt és aranyos, különösen a fõszereplõ és a kiscsaj, és remekül ironizált, parodizált. Sok nyomot nem hagyott, de jól esett.
Inception: Csalódás volt, pedig lehetett volna jó, mert jó ötletek kerültek elő. Kedvenc témáim a virtuális világok és a pszichológia, így nyílván nem könnyű a kedvemre tenni, de azt különösen rossz néven vettem, hogy az álmokat, ezt a hihetetlenül izgalmas világot, ahol kivételes és megdöbbentő dolgokat tudhatunk meg magunkról és a világról, milyen primitív, egyoldalú szerepre redukálták benne, és hogy milyen bagatell az egész történet, mennyire nem arra koncentrál, amire érdemes lenne. Micsoda műanyag-emberek voltak benne! Hol érintett volna meg, vont volna be ez a film, milyen nyomott hagyott volna? Nem jutott eszembe másnap, nem foglalkoztatott egyáltalán. Azért alapvetően örülök, hogy láttam, meg látványos is volt, csak bosszantó, mert sokkal jobb lehetett volna.
The Girl with the Dragon Tattoo: Ez a kis krimi, nagyon elkapott, bevont a maga világába. Együtt éltem a szereplőkkel, arra gondoltam, amire ők, azt csináltam volna, amit ők. Ez az a fim, amely azóta is újra, meg újra eszembe jut, mert meg tudott érinteni. Pedig tényleg csak egy krimi volt, semmi különös, néha ráadásul elég durva.
Érdekes ez a svéd krimit összehasonlítani ezt a fenti három nagyszabású hollywoodi produkcióval, amelyek mind vérprofik a maguk módján, és remekül működnek, sikeresen vonzák a mozikba a fizető közönséget. Természetesnek tűnhet, hogy én, a koszos kis kelet-európai, mindegyiken fintorgok, és teljes hihető lehetne, hogy én vagyok a hibás, ne nézzek egyáltalán filmeket, de éppen ez a svéd krimi bizonyítja, hogy van olyan film, amelyek sikeres világszerte, és tetszik nekem is.
Előre örülök, hogy Hollywoodban elkészül majd a krimi amerikai változata. Egyrészt, figyelemreméltó, hogy kell készíteniük egy amerikai változatot. Valami nem működik a jelenlegi filmből Amerikában. Vajon mi? Kíváncsi vagyok, mik lesznek a különbségek, miben nyilvánul majd meg az amerikai szellem. Alig várom.
