Posts tagged Schweiz
Szegény sícipőm nem bírta a versenyt. De azért végigmentem a pályán.
Ma van a síklubunk szokásos versenye, és ilyenkor mindenki indul, a mi családunkból is.
Zürich, ma reggel, munkába menet
Looks like Scott Forstall has a Swiss uncle with a political career. :)
“The New Power” indeed… :)
Vettem ma egy csodaszép használt biciklit, hogy méltóságteljesen tudjak a lányaimmal biciklizni (eddig ugyanis egy öreg, rozsdás női biciklin kísértem őket, amelyen elől egy jókora kosár éktelenkedett). Pár településsel odébb vásároltam egy kereskedésben, az eredeti ár feléért, de még így is igen jelentős összegért. Cserébe viszont kitűnő állapotban van, jól felszerelt, és roppant kényelmes, mert felegyenesedve lehet rajta utazni, és elől is, hátul is rugózik — pont egy ilyen öreg csocsesznek való, mint én. Jó hasznát veszem majd nyáron is, mikor a család otthon nyaral, hogy a szomszéd városkában lévő uszodába és strandra járjak, illetve nekiinduljak még jobban felfedezni a környéket.
Néhány dolog, amit megfigyeltem Svájcban a biciklikkel kapcsolatban:
A Zürich tó feletti teljes szívárvány nem fér bele a képbe, de egy darabot lekaptam belőle. A felhők miatt most nem látszódnak az Alpok havas csúcsai a távolban.
Erőteljes méhdöngés hallható
Älpermakaroni (alpesi makaróni) a síelő nép egyszerű eledele egész szezonban
Yeti Hütte, letzte Gelegenheit
A sípálya széle már tele hóvirággal
Wöschwyber-Rösti a sípálya mellett. Az élet szép!
Pizol, Furt
Ezt a képet küldtem tegnap is, de a Gowalla állóképet csinált belőle, levágva a széleit. Most itt az erdeti.
Döbbenetes mennyiségű hó hullott ma, kora reggeltől kezdve. Mostanra elállt.
Egyszerűen telik a szombatunk és vasárnapunk Svájcban: kora reggel felkelünk, belebújunk a felszerelésünkbe és elindulunk a síterepre, hogy időben ott lehessünk, mire a síklub megkezdi az edzést. Nagyobbik lányunk megy az oktatásra, mi meg síelünk a kicsivel.
Vettünk szezonbérletet, így április végéig, amíg a hó tart, mehetünk, amikor csak akarunk. Ott leszünk minden hétvégén, és amikor szabadságon vagyok, közben is. Nagy álmunk vált valóra ezzel, ez volt az egyik ok, ami miatt nagy örömmel költöztünk Svájcba.
A bérelt lakás helyét sajnos nem a sípályák szerint optimalizáltuk: épp ellenkező irányban van Zürichtől, mint az Alpok, így fél órát veszítünk ahhoz képest, mintha Zürich déli felén laknánk, de még így is csak egy és negyed óra az út az ajtótól a lift aljáig.
Räbeliechtli – Umzug, azaz répalámpás átvonulás történt tegnap este a falunkban. Minden évben ilyenkor az óvodás és “alsóiskolás” gyerek, illetve szüleik sárgadinnye nagyságú, retek ízű kerékrépákat faragnak ki, gyertyát vagy mécsest helyeznek bele, majd sötétedéskor összegyűlnek, végigvonulnak a falun, majd – a mi esetünkben – a falu melletti kis erdős dombocskán, és a végén énekelnek. Mindez szépen illusztrálva elolvasható németül itt: Wikipedia: Räbenlicht
Tegnap mi is részt vettünk ezen az kedves népszokáson. Az átvonulás végén fedett sátor alá vonultunk, asztalokhoz ültünk, és mindenféle harapnivalót, sütiket, innivalót fogyasztottunk. Az átvonulás azoknak lehetett igazán szép, akik kívülről nézték a sok pici fényecske vonulását az erdő alatt. Lefényképezni nehéz lett volna, annyira kevés fény volt, csak ezek a csöppnyi kis lámpások világítottak.
Az óriás kerékrépa egyébként nagyon ízletes, az íze hasonlít, de lágyabb a retekénél. Valaha olyan alapvető szerepet töltött be az itt élők táplálkozásában, mint ma a krumpli. Vicces, de ma szinte már kizárólag lámpáskészítésre használják. Nem is a boltban vettük, hanem az óvoda és az iskola osztotta ki mindenkinek.
Itt látszik kicsit több fényben a kifaragott kerékrépa, a jellegzetes lila héjával:
