Lénárd Gábor

Zürich, ma reggel, munkába menet

Looks like Scott Forstall has a Swiss uncle with a political career. :)

“The New Power” indeed… :)

Vettem ma egy csodaszép használt biciklit, hogy méltóságteljesen tudjak a lányaimmal biciklizni (eddig ugyanis egy öreg, rozsdás női biciklin kísértem őket, amelyen elől egy jókora kosár éktelenkedett). Pár településsel odébb vásároltam egy kereskedésben, az eredeti ár feléért, de még így is igen jelentős összegért. Cserébe viszont kitűnő állapotban van, jól felszerelt, és roppant kényelmes, mert felegyenesedve lehet rajta utazni, és elől is, hátul is rugózik — pont egy ilyen öreg csocsesznek való, mint én. Jó hasznát veszem majd nyáron is, mikor a család otthon nyaral, hogy a szomszéd városkában lévő uszodába és strandra járjak, illetve nekiinduljak még jobban felfedezni a környéket.

Néhány dolog, amit megfigyeltem Svájcban a biciklikkel kapcsolatban:

• Gyakorlatilag mindenkinek van biciklije, még ha alig használja is. A gyerekeknek mindenképpen. Rengetegen bicikliznek, látszólag sokkal többen, mint Magyarországon.
• Kerékpárutak vannak általában mindenütt, illetve sokszor a közútból választanak le kerékpársávot sárga, szaggatott vonallal.
• Kiskoruktól kezdve foglalkoznak a gyerekek biciklis képzésével is, rendszeresen tartanak oktatást, hogy bevezessék őket a rendes forgalomba. (A gyalogos részvételre is már az óvodában rendőrbácsik és rendőrnénik oktatják a gyerekeket.)
• Ahogy autókból, úgy biciklikből is általában jó minőséget, erős felszereltségűt szokás itt venni, mindenféle kiegészítővel, speciális ruhákkal, sok-sok pénzért. Ugyanakkor, akárcsak az autóknál, a legtöbb régi darabra is nagyon vigyáznak, karbantartják, szervizelik.
• Egyre népszerűbb az apró akkumulátorral, villanymotorral rásegítő bicikli, amely az itteni dimbes-dombos tájon valószínűleg praktikus.
• A biciklikre évente egyedi azonosítószámmal ellátott apró matricát vesznek hét és fél frankért. Ez a felelősségbiztosítás, ha bármi balesetet okozna az ember. A nevet és címet is rá szokás írni, erre a célra mellékelnek egy újabb matricát a másikkal. Mindezeket a kereskedő nekem el is intézte kérés nélkül, annyira természetes.
• Ahogy az autókat, ezeket se nagyon lopják. Sokan egyáltalán le sem zárják a biciklijüket a házuk mellett vagy az uszoda előtt. Ha tesznek is láncot rá, akkor is általában csak átvetik a hátsó keréken.

A Zürich tó feletti teljes szívárvány nem fér bele a képbe, de egy darabot lekaptam belőle. A felhők miatt most nem látszódnak az Alpok havas csúcsai a távolban.

Erőteljes méhdöngés hallható

Älpermakaroni (alpesi makaróni) a síelő nép egyszerű eledele egész szezonban

Yeti Hütte, letzte Gelegenheit

A sípálya széle már tele hóvirággal

Zermatt, Switzerland

(via switzerlandrewards)

Wöschwyber-Rösti a sípálya mellett. Az élet szép!

Pizol, Furt

Ezt a képet küldtem tegnap is, de a Gowalla állóképet csinált belőle, levágva a széleit. Most itt az erdeti.

Döbbenetes mennyiségű hó hullott ma, kora reggeltől kezdve. Mostanra elállt.

Egyszerűen telik a szombatunk és vasárnapunk Svájcban: kora reggel felkelünk, belebújunk a felszerelésünkbe és elindulunk a síterepre, hogy időben ott lehessünk, mire a síklub megkezdi az edzést. Nagyobbik lányunk megy az oktatásra, mi meg síelünk a kicsivel.

Vettünk szezonbérletet, így április végéig, amíg a hó tart, mehetünk, amikor csak akarunk. Ott leszünk minden hétvégén, és amikor szabadságon vagyok, közben is. Nagy álmunk vált valóra ezzel, ez volt az egyik ok, ami miatt nagy örömmel költöztünk Svájcba.

A bérelt lakás helyét sajnos nem a sípályák szerint optimalizáltuk: épp ellenkező irányban van Zürichtől, mint az Alpok, így fél órát veszítünk ahhoz képest, mintha Zürich déli felén laknánk, de még így is csak egy és negyed óra az út az ajtótól a lift aljáig.

Räbeliechtli – Umzug, azaz répalámpás átvonulás történt tegnap este a falunkban. Minden évben ilyenkor az óvodás és “alsóiskolás” gyerek, illetve szüleik sárgadinnye nagyságú, retek ízű kerékrépákat faragnak ki, gyertyát vagy mécsest helyeznek bele, majd sötétedéskor összegyűlnek, végigvonulnak a falun, majd – a mi esetünkben – a falu melletti kis erdős dombocskán, és a végén énekelnek. Mindez szépen illusztrálva elolvasható németül itt: Wikipedia: Räbenlicht

Tegnap mi is részt vettünk ezen az kedves népszokáson. Az átvonulás végén fedett sátor alá vonultunk, asztalokhoz ültünk, és mindenféle harapnivalót, sütiket, innivalót fogyasztottunk. Az átvonulás azoknak lehetett igazán szép, akik kívülről nézték a sok pici fényecske vonulását az erdő alatt. Lefényképezni nehéz lett volna, annyira kevés fény volt, csak ezek a csöppnyi kis lámpások világítottak.

Az óriás kerékrépa egyébként nagyon ízletes, az íze hasonlít, de lágyabb a retekénél. Valaha olyan alapvető szerepet töltött be az itt élők táplálkozásában, mint ma a krumpli. Vicces, de ma szinte már kizárólag lámpáskészítésre használják. Nem is a boltban vettük, hanem az óvoda és az iskola osztotta ki mindenkinek.

Itt látszik kicsit több fényben a kifaragott kerékrépa, a jellegzetes lila héjával:

Répalámpácskás képek még.

Most a Walensee mellett száguldunk